Az Anyacsak1 Fesztivál keretén belül Csábi Anna rendezőnő két előadását is láthatják a nézők, május 1-én a Radnóti Teslában a Minden negyedik című produkciót, mely az anyai veszteségeket helyezi a fókuszba, majd 7-én a Segítség, anya lettem! autofikciós felolvasó színházi előadást a Jurányi Házban. Ez utóbbiban többek között Földes Esztert is láthatjuk, illetve a nagymama szerepében Györgyi Annát.  A két darab a szülővé válás egymás után következő szakaszait tárja elénk, sőt a sorozat folytatását is tervezi a Marosvásárhelyen végzett rendező.

– Honnan jött a Segítség, anya lettem! ötlete?

A valóságból. Született egy gyerekem, és az új helyzetek, úgy éreztem, egyértelműen előadásért kiáltanak. Sőt, ordítanak. A terhességem, majd a „kezdeti” anyaságom attól volt könnyű, hogy egy marosvásárhelyi színészkollégámmal napi – éjjelenként ébredési sűrűségű – online kapcsolatban voltunk. Szóval, ha valami nehéznek tűnt, már alig vártam, hogy milyen vicces lesz leírva. Most meg már azt várom, hogy még viccesebb legyen eljátszva. Ez ilyen színházi ember betegség. Nehézségeket nemigen tudunk megélni, mert már azt lessük, hogyan használjuk majd föl.

– Hogyan válogattad össze a szereplőket, az alkotókat?

Egyértelmű volt, hogy a történet magvát Simon Bogárral és a párjával, Rózsa Lacival közös élményeim fogják adni, akikkel Marosvásárhelyen tanultam dolgoztam együtt az egyetemi éveim alatt. Laci is közeli barátom – volt osztálytársam -, akivel régóta érik már egy közös munka. Tehát a szövegkönyv a közös megélések alapján indult, így szeretném, ha az előadás megvalósításában is részt vennének, és valahogy áthidalnánk a fizikai távolságot – és az egyeztetés nehézségeit. Földes Eszterrel állandóan kerülgettük egymást, és 2018 óta két előadást is tető alá hoztunk, közben végig magyarázott az anyaság nehézségeiről, de engem nem lehetett elrettenteni. Aztán mikor „állandó zeneszerzőm”, Szegvári Julcsi is bejelentette, hogy terhes, már csak röhögtünk, úgyhogy egyből bele is került az előadásba. Férje, Seitz Attila a Minden negyedik előadásban már bizonyította, hogy remek dalszövegíró – habár az első próbálkozása volt ebben a szerepben -, úgyhogy egyértelműen csatlakozik, és friss apukaként írja majd a tapasztalatait a dalszövegekbe. 

A felolvasószínházi előadás a munkafolyamat első fázisa, és most még nem sikerült a marosvásárhelyi művészek megjelenését megszervezni, ezért május 7-én Puzsa Patrícia és Nagy Dóra csatlakoznak hozzánk, akik szintén az elmúlt években lettek anyukák. A később Rózsa Laci által játszott karaktert pedig Kosznovszky Márton formálja most, aki saját bevallása szerint még a próbákon hallottak ellenére is van olyan felelőtlen, hogy gyereket tervez. Kiegészültünk Györgyi Annával, akivel, mint bakfis találkoztam először. Azóta eltelt 14 év, kicsit vesztett a bőrünk a kollagénállományából, de végre megvalósul a közös munka. Őt a nagymama szerepére kértem fel, és ahelyett, hogy elmenekült volna, elvállalta. Gáspár Anna, a produkciós vezető, aki összetartja az előadás hátterét, és rendszeresen támogatja az ötleteimet, mint háromszoros anya, és ezen felül anyaságom és produkcióim dúlája, örömmel fogadta ezt a hozzá is közelálló témát.  

– Tehát a következő évadban már a marosvásárhelyi kollégákkal kiegészülve készültök a premierre? Hol találkozhatnak majd veletek a nézők?

A terv szerint az előadás az eredeti szereplőkkel a Radnóti Tesla Laborban kerül bemutatásra, mint egy elsősorban női, gyermekvállalást érintő sorozat második része, aminek ötletét Kováts Adél, a színházi igazgatónője is örömmel fogadta. A cím is biztosan fog változni. Gondolkoztunk már a csapattal, hogy esetleg az Életem legszebb évei, vagy Megszoptattam a dömpert is lenne vonzóbb és hitelesebb a nézők számára. Nehéz döntés. Dolgozunk a koprodukció lehetőségén is a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal. Azokkal a művészekkel, akikkel pedig most csak „beugróként” találkozunk a felolvasón – Puzsa Patival, Kosznovszky Marcival és Nagy Dórival pedig úgy gondolom mindenképpen fogunk még együtt színházat csinálni. 

– Több előadásod is született már a nőiség, illetve az anyaság témájában. Épülnek valamennyire egymásra ezek az alkotások? Vagy inkább csak beépülnek a tapasztalatok a következő produkcióba?

Saját élményekből táplálkozom, szóval az előadásaim azok a stációk, amikben éppen járok. Az első anyasággal kapcsolatos darabom a Bethlen Téri Színházban bemutatott Az utolsó tűzijáték volt Udvaros Dorottyával és Földes Eszterrel. A Minden negyedik és a Segítség, anya lettem! valamilyen formában egymás folytatása. Ugyanabban az univerzumban játszódnak, hasonlóan a Marvel-világhoz. Egyes szereplők élete a másik előadásban folytatódik. A Minden negyedik a magzat elvesztéséről szól, a Segítség, anya lettem! pedig arról, amikor végre összejön, és folytatódik a zűrzavar. Szülővé válni nem mindig bonyolult, de nem mindenki érzi is magát egyből annak.

– Rendszeresen dolgozol úgy, hogy egyszerre rendezőként és színésznőként is szerepet vállalsz a projektjeidben, sőt még írói és szerkesztői minőségben is jegyzed az alkotásokat. Ez a sokoldalú működés, a kiteljesedés vagy inkább a kényszer szüli ezeket a helyzeteket?

A kényszer. Nem találok olyan drámát, ami pontosan azt fogalmazná meg, amiről én beszélni szeretnék, pláne nem az áhított stílusban. Én azokat az előadásokat szeretem, amik kínosan viccesek, és egyben fájdalmasak is, továbbá a bennük felmerülő gondolatokat ritkán mondjuk ki nyíltan. 2017 óta minden második előadásba pedig azért teszem bele magam, hogy ne felejtsem el, milyen a színpadon állni, mik a színész félelmei, mik akadályozzák, hogy teljesítsen egy instrukciót. A Segítség, anya lettem! előadásban nem játszom, így sokkal könnyebb koncentrálni.

– Egy másfél éves kislány édesanyjaként mit érzel a legnagyobb kihívásnak a karrierépítésed kapcsán? Rendszeresen jelentkeztél újabb előadásokkal az elmúlt években, olyan, mintha nem zökkentett volna ki a ritmusodból az anyává válás. Hogy élted meg ezt a változást?

Az anyaság teljes mértékben kizökkentett, még mindig ki vagyok zökkenve, és nem is biztos, hogy vágyom visszazökkenni. Szerencsére Balázs Attila, temesvári anyaszínházam igazgatója, és az egész társulatom is abszolút gyerekpárti, első perctől velem örültek, és elmehettem közel két év szabadságra. Az utolsó komolyabb munkám még terhesen volt a Minden negyedikkel, most lesz ez a felolvasószínház, és nyáron nekikezdünk a végleges formának, amikor a gyerek már közel két éves lesz.

Játszani szívesen játszom már futó előadásokban, de színészként egy teljesértékű próbafolyamat még sok lenne, egyelőre nem szeretnék hosszabb időket távol lenni a kislányomtól, nem érzem még magunkat késznek erre. A mondanivaló azonban munkál bennem most is, úgyhogy már számtalan előadásterven, szövegen, koncepción dolgozom. Ezt tudom csinálni éjjel, a gyerekébredések közötti ablakokban. Többek között be szeretném fejezni a gyermekvállalással kapcsolatos sorozatot egy örökbefogadást bemutató előadással, és egy nők gyermek nélkül tematikájúval Tanács Eszter interjúkötete nyomán. 

Szerző: Gáspár Anna