A járványhelyzet kialakulása óta van jelen a YouTube-on a Minden Napra Egy Mese nevű csatorna, amin minden délután ötkor határon innen és túl kőszínházi és független, fiatal vagy rutinosabb színészek osztják meg a Népek meséi könyvsorozat egy-egy különleges, más-más tájról származó történetét.

A csatorna eredeti szándékáról, a mesék jelentőségéről és a karantén előnyeiről is beszélgetett a projekt egyik kitalálójával, Selmeczi Bea dramaturggal az ART7.

„Az önkéntes karantén kezdetén sokat beszéltünk telefonon Nagy Katica színésznővel, túlélő tippeket adott a nagybevásárláshoz, és akkor egyszer szóba került, hogy milyen jó lenne indítani egy ilyen mesesorozatot. Nagyon szeretem a népmeséket, ezek a történetek mindig is izgatták a fantáziámat. És hála a karanténnak, most van időm el is olvasni őket!? Annyira váratlanul jött ez az egész, hogy a színházak bezártak, és a színészek egyik pillanatról a másikra munka nélkül maradtak, hogy arra gondoltunk, ezzel a lehetőséggel talán némi kis elfoglaltságot nyújthatunk nekik, néhány napra kimozdíthatjuk őket a letargiából” – fejtette ki Selmeczi Bea.

Az ötlethez aztán csatlakozott Katica húga, Blanka (Nagy Blanka televízió szakos hallgató) és Gabnay Máté grafikus, majd beállt mögéjük a Móra Ferenc Kiadó is, és megszerezte a mesék jogait. 

A kérdésre, miért jó, ha megismerkedünk a népek meséivel, elmondta: „A meséken keresztül megismerjük és talán megértjük más népek kultúráját is. Szerintem fontos, hogy ez az ismerkedés már gyerekkorban elkezdődjön. Ráadásul bármilyen nép mesekincsét olvassuk, ismerős vándormotívumokra bukkanunk. A mesék a felnőttek gondolkodását is képesek formálni, elfogadóbbá teszik őket, hiszen minden mese egy terápia.”

Arról, hogy ő mit kapott a Minden Napra Egy Mese sorozattól, elárulta: „Kinek van különben ennyi ideje meséket olvasni?! (nevet) Blanka technikailag tanult sokat, ami később hasznos lehet a munkájában, Máté pedig visszatért gyerekkori álmához, és újra elkezdett animációkat készíteni. Azt is nagyon élveztem, hogy a felkért színészekkel órákat lógtunk a telefonon, mert végre volt időnk csak úgy dumálni. (…) Nagyon remélem, hogy szeptemberben már a színházat kezdjük újra!”

A teljes interjú ITT olvasható.