“Semmit sem csináltam volna másképp” – Villáminterjú Kovács Mátéval

Kovács Máté nem először játszik az Átrium színpadán. A nézők láthatták már a 12 dühös emberben, az Isteni végjátékban, A bogyósgyümölcskertész fiában, Az Őrült Nők Ketrecében is, sőt már rendezőként is kipróbálhatta magát. Most az Átrium és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház közös produkciójában, A trianoni csatában próbál. Az előadást, melyet Urbán András rendez, március 12-én mutatja be a teátrum.

Jelenet az Isteni végjátékból / Fotó: Mészáros Csaba

12 dühös emberben Mucsi Zoltánnal, az Isteni végjátékban pedig Alföldi Róberttel játszol az Átriumban. Most Alföldi Róbert mellett Péterfy Bori is partnered lesz. Mi volt az első gondolatod, amikor felkértek A trianoni csatára?

Az első, ami eszembe jutott: milyen jó ötlet, hogy az Átrium és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház alkotói együtt hozzanak létre egy előadást. Alföldi Róberttel már pár alkalommal dolgoztunk együtt. Eleinte nagyon zavarban voltam, de idővel ez szerencsére oldódott. Szeretek vele dolgozni, akár ha rendező, akár ha partner, mert nagyon sokat lehet tőle tanulni, és nyitott az ötletekre, ha beleillik az adott keretbe. Péterfy Borival már próbáltunk együtt, de játszani még nem volt alkalmunk. Nagyon örülök, hogy most vele is dolgozhatok. Az Átriumnak ugyan nincs társulata, de vannak visszatérő színészek, rendezők, és én nagyon szeretem az itt kialakult, akár társulatként is értelmezhető alkotóközösséget. 

A rendező, a szabadkai társulatot is vezető Urbán András, aki korábban a Mefisztó című előadást állította színre az Átriumban. Más Urbán Andrással dolgozni, mint az eddigi rendezőkkel?

Minden rendező máshogy dolgozik, de Urbán András számomra alapjaiban teljesen más, mint az általam eddig megismertek. Talán egy kicsit az egyetemi években alkalmazott munkamódszerhez tudnám hasonlítani az ő metódusát, de az sem lenne pontos. Nagyon szimpatikus, ahogy ő dolgozik, ahogy megközelíti a témát, ahogy kérdez és megfigyel. Alaposan kibeszéljük az érintett kérdést a próbákon, majd kapunk házi feladatként egy-egy jelenetet, amit másnap be kell mutatni a csapat előtt. 

Jelenet a 12 dühös emberből / Fotó: Mészáros Csaba

Az Átrium szórakoztató színház, a humor minden előadásában erős kötőelem. Lehet Trianon témájához humorral közeledni?

Az Átrium minden előadásában valóban erősen jelen van a humor, de nem vagyok biztos benne, hogy ettől szórakoztató színházként definiálnám. Az Átrium szerintem nagyon szókimondó, kritikus és aktuális társadalmi kérdésekre erősen reflektáló előadásokat szokott létrehozni. Olykor nagyon nehéz témákat dolgoz fel – Trianon is ilyen. Csak a próbák során döbbentem rá, hogy valójában mennyire nehéz téma. Talán ezért is szükséges a humor.

A határon túli magyar színjátszásnak erős hagyományai vannak, amiből csak az egyik különösen érdekes társulat a szabadkai, amellyel most együtt dolgoztok. Hatott rád korábban a határon túli magyar színház?

Gimnazista koromban láttam a Katona József Színházban a Vörös című előadást, ami a Katona és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös produkciója volt. Számomra nagyon meghatározó színházi élmény volt, formai és tartalmi okokból is. Az is egy fővárosi és egy határontúli színház koprodukciója volt, remélem, ez jó előjel. 

Jelenet A bogyósgyümölcskertész fiából / Fotó: Lakatos Péter

Az egyetemen volt, hogy együtt tanultatok határontúli színész hallgatókkal. A hasonlóságok, vagy a különbségek voltak erősebbek?

Kíváncsiak voltunk egymásra. Mi elsősök voltunk, amikor jött hozzánk egy színészosztály határon túlról. Visszagondolva: én személy szerint azt éreztem, hogy mindannyian ugyanabban a rózsaszín felhőben keressük a súlyvasakat. Boldogok voltunk attól, hogy a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen lehetünk. 

A Holtverseny című monodrámában rendezőként is bemutatkoztál már a színházban Katona Péter Dániel szereplésével, amely előadás egybehangzó kritikai és közönségsiker lett. Számítottál erre a pozitív fogadtatásra?

Sokáig nem is merült fel bennem ez a kérdés. Mindannyian el voltunk foglalva a munkával. Próbáltam nem is gondolni arra, hogy milyen lesz a fogadtatás. Szerintem erre nem is szabad. Persze a bemutató közeledtével azért többször eszembe jutott. Ilyenkor mindig arra gondoltam: bármilyen is lesz a fogadtatás, én semmit sem csináltam volna másképp.

Forrás: Átrium