Seregi Zoltán békéscsabai igazgató: „Tutajos szerepe, máig az egyik legnagyobb kalandja az életemnek”
2021. március 24., szerda 12:10
Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója gyerekszínészként a kultikus Tüskevár című filmben alakította Tutajost, felnőttként pedig a színház mellett számos tévé- és dokumentumfilmet is rendezett.
A művész nemrég Jászai Mari-díjban részesült, ennek kapcsán kérdezte a Beol.hu.
Színészként ismerte meg az ország. A kérdése, Tutajos szerepe mit jelentett számára, elmondta: „Hatalmas dolog volt, hogy 13 éves koromban felkértek Tutajos szerepére, máig az egyik legnagyobb kalandját jelenti az életemnek. Több korosztály nőtt fel a filmen, emlékeznek rá az emberek, mai napig időről időre megkeresnek ezzel kapcsolatban, hogy meséljek róla, sőt, rendszeresen veszek részt találkozókon, ahol gyerekeknek mesélek a sorozatról. Ilyenkor mindig azon izgulok, hogy mit szólnak majd a fiatalok, ha a filmbéli srác helyett egy idősödő, bajuszos férfit látnak meg.”
A színészet helyett mégis inkább a rendezői székbe ült: „A Tüskevár után még sok kisebb szerepet elvállaltam, de soha nem akartam színész lenni. Belekóstoltam és megbizonyosodtam róla, hogy az nem az én világom. Persze, színészként néha beugrottam egy-egy darabba, például Szegeden, a vizsgaelőadásomban, és itt Csabán is játszottam, de ezek többnyire a saját előadásaim voltak, melyeket rendezőként jól ismertem. Illetve pár éve elvállaltam a Tv2-n futó Családi titkok című sorozat egyik epizódszerepét. Ezután még esztendőkkel később is megállítottak az utcán, hogy elmondják, mekkora nagy pofont kevertem le a sorozatbéli gyerekemnek, ugyanis egy zord apát játszottam az epizódban.”
„Mivel édesapám is rendező volt, beleláttam a munkafolyamatba, korán átélhettem, hogyan születik meg egy-egy darab a színpadon. A mai napig óriási izgalommal tölt el, amikor egy művet életre kelthetek, láthatom, miként találkoznak, válnak egy egésszé a különböző művészeti ágak. Ez egy igazi csoda, amit a közönség is újra és újra átélhet velünk” – tette hozzá.
Azt is elárulta, hogyan telnek napjai most, hogy zárva van a színház a közönség előtt: „Minden héten itt vagyok, keddtől szombatig a színházban. A hét többi napját pedig otthon, Budapest mellett töltöm, de ezeken a napokon is a színház körül forognak a gondolataim, darabokat olvasok, leveleket írok, pályázatokat és ügyeket intézek. A nap huszonnégy órájában a színházzal foglalkozom, nekem ez az életem, az a természetes állapot, amikor színházban vagyok.”