Seress Zoltán a taxisblokád idején a III. Richárd Richmondjaként hirdette a béke szavát a Vígszínház színpadán. A Blokád című filmben szintén politikai vezetőt, Antall Józsefet alakítja. Az egykori miniszterelnököt akkor gyengekezűnek látta, figurája azonban már a film előtt foglalkoztatta, és ma másképp gondol Antallra. A Blokád főszereplőjével beszélgetett a magyar.film.hu.

A teljes interjú itt érhető el.

A kérdésre, milyen saját élményei vannak a taxisblokáddal kapcsolatban és hogy kihatott-e 1990-ben a Vígszínház életére, ahol játszott, Seress Zoltán elmondta: „A nézők majdnem lemaradtak a III. Richárd bemutatójáról, kérdéses volt, hogy megtörténik-e az előadás, mert a hidakat lezárták, és abban nem lehetett bízni, hogy az emberek majd gyalog vagy hajóval jönnek át a túloldalról. Veszélyben volt a darab, de végül teltházat csináltunk. Én Richmond voltam, aki szinte csak a végén szerepel, ő váltja le III. Richárdot, és új királyként van egy monológja arról, hogy véget ért a háború, legyen most már béke. Az előadás őszintén szólva nem volt valami jó, de az elmúlt napok feszültségei, a kétségbeesés, a düh, a remény mind erősen koncentrálódott ezen az estén. Ahhoz fogható válaszreakció a nézőtéren azóta sem volt, megismételhetetlen. Az előadás későbbi életében nem volt ilyen, de ezen az estén áram nélkül lehetett volna működtetni a csillárt, olyan hihetetlen volt a vibrálás és a feszültség.”

Arról szólva, mit gondolt Antall Józsefről, elárulta: „Hogy kicsúszott a kezéből az irányítás, káosz van. De a tárgyalások végéhez közeledve látszott, hogy felkészültebb kormánytagokat választott, akik valóban a legjobb megoldást keresik. Később volt egy mondata, amin mélyen megütköztem. Azt kérdezték tőle, hogy miért úgy ment a rendszerváltás, ahogy ment. Erre ő azt válaszolta, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Emlékszem, mennyire elutasítottam őt. Nyilván ennek a mondatnak évtizedek távlatában egészen másfajta igazságtartalma van, ma már nem vagyok olyan elutasító.”

Antall József alakjáról szólva úgy fogalmazott: „Ilyen szerep nem lesz több az életben, egy ilyen szituáció, egy ilyen történelmi pillanat. Ez nagy ajándék a sorstól. (…) Eszembe nem jutott, hogy én is jó lennék a szerepre. Egy kollégámat kísértem el a próbafelvételre, aki nagyon jó színész. Ilyenkor nem a minőség a kérdés, hanem hogy megvan-e benned, amit keresnek. A világ legjobb színésze is lehetsz, ha akkor ott nem működik valamiért. Bennem nem merült fel, hogy én is kipróbálom, Ádámék kértek fel utólag. A barátomat már a forgatáson hívtam fel, hogy elmondjam neki, hogy én játszom a szerepet, de hetekig emésztettem magam miatta. (…) Teljesen elégedett sosem leszek, már most változtatnék pár dolgon.”

Azt is hozzátette: „Tudom ez most hülyén hangzik, de ebben az egészben nem csak Antall József a fontos. Amit én megkaptam az apámtól, a hadifogságban lévő történeteit, hogy ő hogyan élte meg ‘56-ot, a bátyja halálát a Don-kanyarban – ezeket a történeteket mind megkapja az én fiam, aki most 15 éves. Én ‘90-ben 28 éves voltam, most mesélem el neki, milyen volt akkor az élet.  Mindennél fontosabb, hogy ezeket a történeteket átadjuk, ennek a filmnek is ez a felelőssége, hogy kíváncsiságot gerjesszen, hogy kérdezni akarjanak róla. Ez az egyik legfontosabb az életben. Az segít, ha jól játszom el őt, mert talán elkezdenek érdeklődni az ember után. Ki volt Antall József történelmileg, politikailag? Milyen miniszterelnök volt ő? Kérdezzenek a nagyapjuktól vagy az apjuktól. Fontos megpróbálni átadni mindent, amit lehet” – fejtette ki Seress Zoltán.