Darabot rendez Presser Gábor önéletrajzi könyvéből, kétszemélyes előadásban játszik a barátjával és felolvasóestre készül a feleségével, Gryllus Dorkával. A Kultúra.hu kérdezte Simon Kornélt.
A teljes interjú itt olvasható.
Simon Kornél elsőként arról beszélt, szakmai szempontból elkezdett hiányozni számára a társulati lét, és úgy érzi, hogy szívesen elköteleződne valahová, hogy újból műhelymunkában vehessen részt: “Ez inkább csak vágy. A kőszínházi forma ezer sebből vérzik: a mozaikszerű posztmodern világban az ilyen „dinoszauruszok” – amelyek itt maradtak az előző korból – nem feltétlenül jelentik a jövőt. Kisebb csapatokat össze lehet hozni, de az elmúlt néhány év azt is bebizonyította, hogy egy pillanat alatt bármi megszűnhet” – fogalmazott Simon Kornél.
A kérdésre, hogy látja a színház jövőjét ebben a változó világban, kifejtette: “Sok fiatal kolléga ma már úgy él, mint tőlünk nyugatabbra szokás: hogy a színészeknek van civil foglalkozásuk is, ami nem igényli, hogy reggel nyolctól délután négyig egy irodában üljenek, és szabadságra kelljen menniük, ha éppen próbafolyamatuk van. Ez olyanfajta másik láb, aminek semmi köze a színházhoz, és átmeneti zónát biztosíthat arra az esetre, ha éppen nincs szerep, forgatás vagy bármi olyan, szakmailag-anyagilag kecsegtető művészi munka, amibe érdemes energiát fektetni. Speciel én is itt ülök a saját hangstúdiómban, és ilyesfajta munkákon gondolkodom. Még úgy is bizonytalan a színházi-filmes-televíziós lét, ha az ember bekerül egy nagy sorozatba, és éveken keresztül folyamatosan van munkája, mert egyszer minden jónak vége szakad. Az a legbiztosabb, ha az embernek van B opciója. Az egyik kollégám például nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is elismert színésznő, mégis kitanulta a belsőépítészetet, és most abból szeretne megélni.”
Arról szólva, hogy éppen Presser Gábor önéletrajzi könyvét viszi színre, elárulta: “Szilveszter napján hívott fel Vajda Katalin, a darab írója: Presser Gábor „újévi ajándékként” beleegyezett, hogy színpadra állítsuk az életéről szóló könyvet. A munkacíme Zenés életút, és a szó hagyományos értelmében véve egyáltalán nem színpadi előadás, hanem inkább szcenírozott koncert. Presser zenés színházi vonala éppúgy benne lesz, mint a rock and rollos. Kati ügyesen kiválogatott körülbelül húsz számot, amelyek adott epizódokat jelenítenek meg Gábor életéből.”
A beszélgetés során arról is szó esett, miért lett színészből rendező: “Egészen fiatalon részt vettem gyerekelőadások létrehozásában, de amikor Budapesten professzionális színházi keretek között kezdtem dolgozni, egyáltalán nem gondolkodtam rendezésen, noha voltak ötleteim. Hét-nyolc év után azonban egyszer csak azt éreztem, hogy mindig hiány marad bennem. És elementáris volt, amikor ráébredtem, hogy nekem rendeznem kell.”