Hat éve a Radnóti Miklós Színház oszlopos tagja, és vallja, hogy mázlista, mert mindig jó csapatba került. A Junior Príma díjas Sodró Elizát a Deszkavízió kérdezte.
A teljes interjú ITT érhető el.
Hamarosan a Városmajorban, A szerelmesek házai-ban lesz látható, amelyről a színésznő így mesélt: “Ez egy jó darab, és elég ügyesen dolgozta meg a szöveget Péterfy Gergely író, és Kovács Krisztina dramaturg. Így mi már egy nagyon jól mondható, hálás anyagot kaptunk kézhez. Nekem azért is liblingem ez az előadás, mert szép nagy szerepem van benne, jó kis ívet tudtunk építeni Valló Péter rendezővel a próbafolyamat alatt, így az előadáson már csak be kell gyújtanom a rakétákat, és ha nem szúrom el, és van elég üzemanyag, akkor Blanche szinte magától végigmegy rajta.”
A Városmajorban jóval nagyobb a színpad, mint a Radnótiban. Ennek kapcsán elárulta: “Ilyenkor van egy plusz adrenalin löket. (…) A vendégjáték mindig olyan nekem, mint egy nyaralás.”
Sodró Eliza azt is elárulta, hogy élte meg a pandémiát és a korlátozásokat: “Bevallom őszintén, hogy engem az egész vírushelyzet alatt az SZFE ügye sokkal mélyebben traumatizált. A vírus egy olyan dolog, hogy ez van, nem tudok mit csinálni ellene, próbálom tartani a lépést a helyzettel, de nem idegesítem vele magam. Az egyetemnél viszont van bennem egy múlni nem akaró, konstans, keserű tehetetlenség-érzés.”
Hat éve a Radnóti Színház tagja, úgy érzi, most abszolút a helyén van: “Azt érzem, hogy igazán jófajtán kapcsolódunk egymáshoz, őszintén meg merjük osztani egymással a szakmai szorongásainkat, félelmeinket, ugyanakkor biztatjuk is egymást, de mindig a szakmaiság van a középpontban, amitől kialakult egy biztonságérzet a társulatban.”