A Radnóti Színház színésznője civilben épp olyan, mint a színpadon. A kislányos alkat, a szelíd mosoly és szerénység mellett ott él benne a pozitív női erő, a szenvedélyes hevület, a drámai mélységek és a kimeríthetetlen színesség is. A Kultúra.hu kérdezte.

„Jelenleg 12 futó előadásom van, és most próbálom a tizenharmadikat, szóval elég sűrű az életem, de azért egy ideje ügyelek arra, hogy magamra is jusson idő” – fogalmazott Sodró Eliza, aki forrófejű forradalmárt alakít a Radnóti Színház új előadásában, a Bolondok táncában.

„Mása nagyon fiatal, idealista lány, aki szentül és megingathatatlanul hisz abban az eszmében, hogy a II. Miklós cárral és az uralkodó társadalmi osztállyal szemben kirobbantott forradalom győzni fog. Én ennek az igazságát keresem magamban, azt, hogy hogyan tudja működtetni az embert az ifjonti hév, amikor fontos döntések meghozatala előtt nem mérlegel, nem racionalizál, hanem kimondja, amit gondol, és azt teszi, amit a szíve diktál. (…) Korábban valóban jellemző volt rám ez a fajta vakmerőség, de mostanában nyugodtabb, óvatosabb vagyok, ami egyrészt a korral jár, másrészt tudatos döntés részemről. Most az életem más szegmenseire fókuszálok. Próbálom óvni magam attól, hogy olyan problémákon pörögjek, amiket nem áll módomban megoldani” – mesélte a színésznő.

A Radnóti Színház igazgatója, Kováts Adél azt mondta róla, hogy nagyon mélyre mégy a szerepeiben. A kérdésre, a kezdetek óta így működik-e a színpadon, Sodró Eliza úgy nyilatkozott:

„A törekvés, hogy minél igazabbul és pontosabban azonosuljak az adott szereppel, a kezdetek óta erős bennem. Ezt aztán árnyalhatja a darab műfaja, mert van, amikor erőteljesebben kell ábrázolni egy-egy jellemvonást, és van, hogy finomabb színekkel is festhetek. Máshogy kell játszani egy Hajdu Szabolcs-darabban, és másként egy Alföldi-rendezésben, de a szerep igazának megkeresését és következetes képviseletét sosem lehet megspórolni.”

A beszélgetésben az is szóba került, mit ért azalatt, hogy a saját utét szeretné járni:

„Azt, hogy ebben a szakmában engem nem a visszajelzés érdekel, hanem maga a munka, az önfeledt gyermeki játékosság és az érzékeny emberábrázolás. Ez az én utam, ezen kell előrehaladnom.”

Szerző: Várkonyi Éva