Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze, számos független produkció és filmes alkotás szereplője közösségi oldalán írt arról, mennyire megterhelő időszakot élt át és hogy nem tud szó nélkül elmenni a Nemzetiben történt tragédia mellett.

Kedves Közönség! Kedves Ti!

Az elmúlt három hónap iszonyatos hajtás volt számomra… Minden igyekezetem ellenére, és rajtam kívül álló okok miatt úgy jött ki a lépés, hogy bizonyos munkákat muszáj volt akkor elvégezni, amikor már minden emberi erőn felül kellett teljesítenem ahhoz, hogy az alapvető funkcióimat működtessem és legalább nyomokban hasonlítsak önmagamhoz.

Előfordult, hogy 48 órán belül összesen négy órát aludtam, a többit végigdolgoztam. Az alvásmegvonástól hallucinációim támadtak, és egy idő után már képtelen voltam bármire nemet mondani, helyette igyekeztem mindent a tőlem elvárható maximális színvonalon teljesíteni. Vagyis igyekeztem nem foglalkozni a kimerültséggel, és a közönség számára értékelhető színvonalon elvégezni a munkámat. Még akkor is, amikor a testem már jelzett, hogy baj van. Azt mondtam neki, hogy már csak egy kicsit kell kibírni, hogy november 15-én aludhatunk délig!

Ebben a szörnyű hajrában Ti, mintha megéreztétek volna, hogy bajban vagyok, és annyi, de annyi kedves üzenetet küldtetek nekem – személyesen, online vagy a Radnótin keresztül – hogy ezek a csöppnek tűnő kedvességek mindig hatalmas lökést adtak nekem, hogy tovább csináljam, hogy ott legyek nektek! Szóval eredetileg ez egy nagy HÁLA-poszt akart lenni: KÖSZÖNÖK MINDENT, amit TŐLETEK kaptam!

De egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni a Nemzetiben történt tragédia mellett! És miközben tiszta szívemből és minden maradék erőmmel kívánom mindkét csodálatos kollégám teljes felépülését, szeretnèm, ha a jövőben tudnánk egy nagy szakmai beszélgetést tartani arról, hogy a színészek nem biorobotok, és hogy a szakmájuk magas színvonalú elvégzéséhez, milyen körülményeket kell biztosítani.

Erre a beszélgetésre szerintem mindenképpen szükség van, de majd csak akkor, mikor Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó már jobban vannak.

Addig minden pozitív gondolatunknak és elmormolt imánknak az ő gyógyulásukat kell segíteni!