„Soha nem fogom megbocsátani Vidnyánszkynak, hogy kirúgott” – Csáki Judit és Alföldi Róbert válaszolt
2024. július 3., szerda 22:10
Az Itthon otthon sorozat évadzáró vendége Alföldi Róbert és Csáki Judit voltak. Rajtam nem múlt című könyvük kapcsán kérdezte őket a KultPult házigazdája, Bencze Mariann, és minderről a Rólunk című YouTube-csatornán lehet megnézni egy videót – hívta fel a figyelmet a 168 óra.
Az interjúban arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe, ha visszatekint a Nemzeti Színház élén töltött 5 évére, Alföldi Róbert a következőket válaszolja:
„Nekem ami eszembe jut, az a végtelen büszkeség és boldogság. Nekem az jut eszembe, hogy mi ott megcsináltunk valamit, amiről tizenvalahány év óta is ugyanúgy beszél mindenki, szerintem – hadd legyek szerénytelen – 30 év múlva is beszélni fog mindenki, és még szerénytelenebb: 150 év múlva is beszélni fog mindenki. Nekem ez töltést ad, nekem ez fény, ez mosolygás. […] Azt a sok szart, ami ott volt a végén, azt halálkomolyan mondom, azt az ember kipucolja a lelkéből, mert közben meg olyan dolog történt ott velünk, ami nagyon kevés embernek adatik meg ebben a magyar színházi szakmában. Én azt viszem mindig magammal. […] Nekem az van a [Nemzeti Színház] Részvénytársaságból. És nem az a sok-sok koszos, csúnya, ronda, átlátszó, méltatlan, piti dolog, ami ott történt a végén-közepén-elején.”
Az interjúban Csáki Judit újságíró, aki az Alföldi Róbertről szóló könyveket jegyzi, megemlíti, hogy Vidnyánszky Attila ugyanazon a napon (2013. június 30-án) rúgta ki őt a Kaposvári Egyetemről, amikor Alföldi Róbert megbízatása lejárt a Nemzeti Színház élén. Ennek kapcsán Alföldi Róbert felveti:
„Nemhogy már most is róla beszéljünk!”
Csáki Judit hozzátette: soha nem fogja megbocsátani Vidnyánszky Attilának, hogy kirúgta.
A beszélgetés során Alföldi Róbert arról is beszélt, mi annak az öt évnek a pozitív hozadéka, amit. a Nemzetiben töltött:
„Én megtudtam ott valamit magamról, amit nem tudtam. Én ott felnőtté váltam. Nekem tetszik az a felnőtt, aki abban a helyzetben úgy viselkedett, ahogy viselkedett. És ez eléggé jó tükröt tartott/tart. Valahogy megugrottál olyat, amiről nem tudtad, hogy megtudod-e ugrani. […] Az nekem nagyon nagy erőt ad meg büszkeséget, hogy hogyan tudtam megugrani. Hogy úgy tudtam megugrani, hogy ebből a szempontból tök békésen és nyugodtan alszom, és békésen és büszkén nézek bele a tükörbe. És az szerintem egy elég jó személyiségfejlesztő.”