„Soha nem volt megalkuvó” – Kepes András emlékezik Törőcsik Marira
2021. április 19., hétfő 06:18
Kepes András író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár közösségi oldalán több ízben is megemlékezik Törőcsik Mariról, a Nemzet Színészéről.
Forrás: Facebook / Kepes András
Egy gyémántról:
Tegnap óta szakadnak föl belőlem az emlékek, nehéz megemészteni, hogy Törőcsik Mari már nincs közöttünk. Emlékszem, 1983-ban a Cannes-i Filmfesztivál meghívta azokat a színészeket, akiknek Cannes a legtöbbet köszönhetett. Tizenhárom világsztárnak zúgott a taps a fesztiválpalotában, az emberek állva ünnepelték a brit, német, olasz, francia, spanyol és amerikai művészeket: Glenda Jacksont, Hanna Schygullat, Liza Minellit, Charlotte Rampling-et, Sophia Lorent, Ingrid Thulint, Michele Morgant, Vittorio Gassmant, Gerard Depardieut, Robert de Nirot, Fernando Rey-t, Dirk Bogarde-t, és Európa keleti feléről, egyetlen művészként: „a mi Törőcsik Marinkat”.
Az eseményről én tudósítottam, és arról beszélgettünk Marival a Grand Hotel kertjében, hogy ott a színpadon állva, gondolatban összehasonlította-e a pályáját ezekkel a sztárokéval. Azt mondta, azon gondolkodott, mi számít sikeres pályának egy színész számára.
„Nagyobb világsztár, ugye nem kellett, mint Marilyn Monroe – mondta Törőcsik Mari – olvastam egyszer róla, az volt az álma, hogy Csehovot játsszon…”
Törőcsik Mari hosszú pályája során mindent eljátszhatott. Amikor a Nemzeti Színházban a 80. születésnapját ünnepeltük, és a színpadra szólították a rendezőket, akik a művésznőt filmen vagy színházban rendezték, megtelt a színpad.
Ugyanez történt, a 70. születésnapján, amikor azok a színészek vonultak színpadra, akik valamelyik darabban vagy filmben valaha Mari gyerekét, unokáját játszották.
A művésznő a 70. és a 80. születésnapján is kikötötte, szeretné ő megmondani, milyen produkcióval köszöntsék a gálaesten. Mindkét alkalommal Jordán Tamást kérte fel a rendezésre, ő volt az est lelke, és engem kért a műsorvezetésre. Sok szívmelengető felkérést kaptam az életem során, de ez volt a legmegtisztelőbb. Ráadásul 2015-ben már rég abbahagytam a televíziós szakmát. Hallatlanul tanulságos volt, milyen széles körből válogatta Törőcsik Mari a szívéhez közel álló művészeket, mintha az előadó szakma minden területét szerette volna előítéletek nélkül magához ölelni.
Néhány éve egy magas orosz művészeti kitüntetést kapott. Az orosz nagykövet adta át, és Mari személyesen hívott fel mindenkit, aki fontos volt számára, hogy ott legyen az eseményen. Különös érzés volt. Mintha időutazást tettünk volna a múltba, amikor még nem hasadt fájdalmasan darabokra a hazai művészeti élet. Olyan tehetséges, mégis egymásra acsarkodó művészek tapsoltak együtt Marinak a teremben, akik egyébként már régóta nem voltak hajlandók egy levegőt szívni egymással.
Törőcsik Mari képes volt felülemelkedni a politikai korlátokon, miközben soha nem volt megalkuvó, mindig kiállt az elveiért, a szakmáért, a kollégáiért és a barátaiért.
Olyan volt, mint a gyémánt; egyszerre ragyogó és kemény. Ha a Nemzet Művésze címnek van valódi jelentése, ha azt jelenti, hogy mindenkié, akkor Törőcsik Mari az volt.
Forrás: Facebook / Kepes András
Lead fotó: Eöri Szabó Zsolt