A karantén idején gyártotta a hangoskönyveket, a házivideókat és nagyon örült, amikor bő két hónap múltán enyhítették a korlátozásokat, kezdett normalizálódni az élet. Niedzielsky Katalin kérdezte.

Ahogyan minden színész, Veselényi Orsolya is alig várja már, hogy újra próbálhasson és játszhasson, július közepén pedig párjával végre megtarthassák az esküvőjüket.

Nagyon elszomorította a Békéscsabai Jókai Színház mindig mosolygós, életvidám művészét a kormányrendelet március közepén, az előadások, a próbák felfüggesztése. Úgy fogalmazott: hirtelen tört ránk a kilátástalanság, és a bizonytalanság volt a legrosszabb, nem a vírus. Érthető a megállapítás, hiszen nemcsak színpadi szerepre, premierre készült, hanem lagzira is, és ilyen nagy dolognál mégiscsak tudni kellene, hogy mire számítson az ember. Ráadásul a családja, a szülei és két testvére Debrecen mellett, Mikepércsen él, sokáig őket sem lehetett látogatni. Amint később oldották a korlátozásokat, hazautazott, hogy otthon segítsen 6. osztályos öccsének a távoktatásban, vigyázzon kétéves keresztfiára, felváltva a nagymamát, amíg a szülők dolgoznak.

• Sok izgalom, kezdeti pánik után végül happy end lett. Azt hittük, nem lesz esküvő, és először mindent lemondtunk, aztán új intézkedés jött, hogy 200 főig mégis engedélyezik a rendezvényeket. A következő hetek megint a szervezés jegyében teltek. A 150 fős lagzit rendesen elő kell készíteni, nagy a család, főleg az én részemről, és sok a barátunk. De most már mindenki boldog, hogy mégis megtarthatjuk az esküvőt, amit már régen terveztünk.

Enyhül a járvány, úgy tűnik, túl vagyunk a nehezén, jóra fordultak a dolgok, így talán könnyebb a visszatekintés. Amikor azt kérdeztem a fiatal színésznőtől, milyen gondolatokat ébresztett a vírus okozta veszélyhelyzet, szép példával válaszolt.

• A párom nagymamáját szeretném idézni, aki 84 éves, azt mondta, olyan ez az állapot, mint a második világháború, csak nem lőnek, láthatatlan az ellenség. Az idősek annyi szörnyűséget éltek át, és ha visszatekintünk a történelemre, azt látjuk, hogy minden generációnak át kell esni valami félelmetes dolgon. Másrészt meg gyakran azt halljuk, hogy felfújták ezt az egészet, mert influenzában is sokan meghalnak. Úgy gondolom, az a lényeg, hogy be kell tartani a szabályokat, hallgatni kell az orvosokra, a szakemberekre, és nem szabad politikai hasznot húzni az ilyen válságos helyzetekből. Annak külön örülök, hogy a kezdeti pánikból a legtöbben gyorsan fel tudtunk állni.

Orsolya azt is elmondta, neki annyiból könnyebb volt a helyzete a karantén idején, hogy a párja, a szülei, a környezetében mindenki végig dolgozott. Akkor mégsincs akkora baj, mégsem állt meg teljesen az élet, a világ – gondolta, és ez reményt adott a túléléshez.

• Úgy láttam, a vészhelyzet elején, az első másfél-két hétben mindenki félt, és akkor jobban betartották az emberek az óvintézkedéseket. Én végig próbáltam távoltartani magamat a tömegtől, a veszélyektől, otthon maradtunk. Arra jó volt a kényszerszünet, hogy sok régi filmet néztünk, sokat olvastam, klasszikusokat.

Mire meglesz az esküvő, és kipihenik a nagy lagzi fáradalmait, addigra valószínűleg újra nyithat a színház is, elkezdődhetnek online után a rendes próbák. Orsolyára szép feladat vár: Wass Albert Tizenhárom almafa című regényének színpadi változatában, Duduica és még több lány alakjában láthatja újra a közönség.