Solness – Mácsai Pál főszereplésével látható az Örkényben
2022. október 31., hétfő 09:14
Október 6-án mutatta be az Örkény Színház Henrik Ibsen kései drámáját, a Solnesst. Az Örkény Színház előadásának rendezője Gáspár Ildikó (a darabot is ő fordította), a címszerepben Mácsai Pál látható. Partnerei: Hámori Gabriella, Bajomi Nagy György, Pogány Judit, Polgár Csaba, Zsigmond Emőke és Szaplonczay Mária.
„Jön a fordulat. Tudom. Érzem. Már jön, aki azt fogja kiabálni: Félre! El az útból! És csak özönlik a többi is utána, és azt üvöltik mind: „Félre! Helyet! Helyet! Helyet!” Meglátod, a fiatalok mindjárt bekopognak az ajtómon, és…” (Részlet a darabból.)
Kritikus szemmel az előadásról:
„Halvard Solness (Mácsai Pál), az elismert, középkorú építőmester hallgatólagos békében él feleségével, Alinével (Hámori Gabriella). Az otthon – három üres gyerekszobával – egyben Solness tervezői irodája is. Itt dolgozik az idős, beteg egykori építész Bertha Brovik (a drámában férfi, itt viszont Pogány Judit játssza), fia, Ragnar Brovik, a fiatal, Halvardhoz hasonlóan építészbabérokra törő műszaki rajzoló (Polgár Csaba), és Ragnar menyasszonya, Frida Fosli irodavezető (Zsigmond Emőke). Solness és Aline házassága már régen kihűlt, a házastársak jobb esetben is inkább csak kerülik egymást. Frida rajongva szereti Solnesst, Solness mérsékelten viszonozza (inkább érdekből, mint érzelmektől vezérelve) a lány közeledését. A család és a tervezőcég, ha mély törések és elfojtott traumák ellenére is, de funkcionál. Amíg be nem ront az ajtón a huszonkét éves Hilde Wagner (Szaplonczay Mária) piros tornacipőben, direktszakadt farmerban és hófehér menyasszony-királylányruhában.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_1665131321YQ.jpg?resize=768%2C539&ssl=1)
Hilde állítja, tíz évvel ezelőtt Solness megcsókolta, és királyságot ígért neki – most eljött, hogy behajtsa az ígéretet. Solness hevesen tagad: talán gondolt rá, de biztos, hogy nem csókolta meg az akkor még csak tizenkét éves gyereket. Hilde azonban egyre határozottabban és hisztérikusabban állítja, megtörtént, a sokkolódott és pánikba esett Solness pedig végül beismeri: „legyen, ahogy akarod”, megtette. A beismeréssel olyan lavinát indít el, ami az idős építőmester egész életét felforgatja.
Ami a Solness újdonsága, az az apróságokban rejlő lehetőségek mesteri kiaknázása: legyen szó térről, gesztusról, elkapott pillantásról, és megjegyzésekről, Gáspár Ildikó mindent felnagyít, megnyújt, kiemel, reflektorfénybe helyez – nem véletlen, hogy majdnem végig égnek a mennyezeti lámpák, a néző figyelmét szinte semmi nem kerülheti el.” – írja a darabról a Telex.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_1665131298Iw.jpg?resize=768%2C535&ssl=1)
„Talán a skandináv irodalom magyarországi reneszánszához tartozik, hogy klasszikus művek egész sorát fordították újra az utóbbi években. Az Ibsen-fordításokban „mindig van egy pici plüssfotel”, azaz puhaság, bőbeszédűség, körülményesség, mondta néhány évvel ezelőtt Zsótér Sándor, és ezt a kényelmes puhaságot vették ki a legújabb fordításokból, az Örkényben előadott változatból Gáspár Ildikó egészen drasztikusan.
Ezekben a polgári közegben játszódó drámákban a férj, a feleség, az üzletvezető, a bankigazgató, az ügyvéd, az orvos olyan bonyolult, udvariassági formákkal tűzdelt társalgási nyelven beszél egymással, ami már a saját korában is eltért a hétköznapi élet beszédstílusától. Ezt az újabb fordítások már igyekeztek átültetni a mai beszélt nyelvre, itt viszont most repked a bassza meg, a kurva élet, a hogy a picsába, a „nem olyan fos, mint amit én csinálok”, és ez nagyon felszabadító, mindennél közelebb hozza a nézőhöz a problémát.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_1665131305rs.jpg?resize=768%2C513&ssl=1)
Igaz, az ilyesfajta káromkodás is inkább csak Solness száját hagyja el. Mácsai szerepe ebből a szempontból is kilóg, ahogy a személyes megmutatkozásban és a közönséggel való kapcsolódásban is ő vállalta a legtöbbet. Valószínűleg színházigazgatónak lenni sem egyszerűbb, mint építésziroda-vezetőnek” – fogalmaz a darab kapcsán Sümegi Noémi az Indexen.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_1665131330Bs.jpg?resize=768%2C484&ssl=1)
„Az előadás (…) démonikusan-parodisztikusan növelte nagyra a szakmájában és környezetében elért hatalmához ragaszkodó építőmestert. Van, hogy gitárral a kezében zengi önnön dicséretét (együtténeklésre nógatva maroknyi közönségét). Egy ízben pedig levetíti nekünk a szerepét alakító színész gyerek- és fiatalkorából származó családi filmfelvételeket. Majd azután rögtön megcsodálhatjuk a Dicsőséges nagyurak… kezdetű Petőfi-vers patetikus elmondásának (elszavalásának) lenémított, időnként kimerevített videóját, amelyet Mácsai-Solness önironikus, önostorozó kommentárja kísér. Meglehetősen zavarba ejtő pillanat: az önmagát, önnön fiatalságát, önnön fiatalkori szenvedélyét kifigurázó színész, aki azért, végső soron, mégiscsak ugyanaz.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_166513130834.jpg?resize=768%2C540&ssl=1)
Csak éppen most nem Petőfi versén élősködik patetikusan, hanem patetikus önmagán ironikusan. És ez végső soron nem volna más, mint a klasszikus színészparadoxon egyik reflexív leágazásának ironikus voltában is nárcisztikus színrevitele. Bevallom, nem szívesen voltam jelen ezen a kényesen törékeny mutatványon (de talán ez volt a rendezői elképzelés, a zavarba hozás – bár a többség inkább önfeledten élvezte a műsort): az öregedő színészkelgyó ifjonti enfarkába harap. A zenei és vetítéses betétekkel ritmizált előadás záróvideóján pedig a Madách téri színház tetején látjuk a darabban immár halálra zúzott építőmestert. A pesti háztetők fölött, a megboldogult Lugosi Béla ikonikus-ironikus vámpírpózában, győzedelmesen átölelve a menyasszonyruhás Hildét” – fejti ki a Szinhaz.net oldalán Bazsányi Sándor.
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_1665131324vC.jpg?resize=768%2C499&ssl=1)
„A mai Magyarországon, 2022 őszén egyébként is erősen Ibsen drámája alá ment az idő. Az utcákon a tanáraikért, és ezzel egyben a saját jövőjükért tüntető fiatalok jelzik, hogy sok más mellett erős generációs vonatkozása is van a társadalmat végletesen megosztó konfliktusoknak. (Az előadásban elhangzik a Kölcsey Gimnázium neve is, mit ad Isten, Mácsai Pál éppen oda járt).
![](https://i0.wp.com/wp.szinhaz.online/wp-content/uploads/2022/10/performance_1665131333bd.jpg?resize=768%2C585&ssl=1)
Gáspár Ildikó rendezése azonban a leírtak ellenére sem egy aktuálpolitizáló előadás, hanem egy energiákkal teli, feszes, a nézőt végig feszültségben tartó játék. És még csak nem is elsősorban az Ibsen-adaptációknál megszokott élethazugságokról és tragikus következményeikről szól, inkább arról, hogy mindig van lehetőség önmagunk meghaladására” – összegez Turbuly Lilla a Kútszéli stílus oldalán.
Az előadás zeneszerzője Matisz Flóra Lili, a látvány Szabados Luca munkája.
A produkcióra itt válthatnak jegyet.
Fotó: Horváth Judit