A Spid_er következetes lépcső abban a tudatos építkezésben, ahol FrenÁk koncepciója mentén fiatal alkotók – ezúttal táncművészek és akrobaták – hozhatják létre rövid, fragmentszerű alkotásaikat egy egységes rendszeren belül, amelyek organikusan szerveződnek egymásból-egymásba egy egységes előadássá.
Az evolúció lépcsőfokain törzseket lépve vissza az ízeltlábúak, a pókok egyedi világából inspirálódik az új FrenÁk-koncepcióban megvalósuló koreográfiai munka.
A saját fajtáját felfaló, saját testéből építkező, ragadozó életmódot folytató, túlélésre és szaporodásra predesztinált állatfaj egyszerre lehet tükre és szöges ellentéte a modern civilizációban létező embernek. Hogyan veszhet el a primitívebb életformák természetébe kódolt egyensúly és nemesség elve, hogyan lehetséges, hogy egy ízeltlábú lény képességeinek korlátozottságában is teljesebb életet élhet, mint az ember?
Az előadás rámutat, hogy az emberiség maga kreálja és tartja fent azt aglobális, láthatatlan, virtuális hálórendszert, mely úgy uralkodik el rajta, hogy már akarattal sem tud szabadulni belőle. A rendszer válik uralkodóvá az alkotó felett.
A különleges, kifejezetten a Nemzeti Táncszínház színháztermébe álmodott, egyszerű, mégis grandiózus szcenográfia új értelmezési lehetőséget ad a térnek: a kifejezési formák erősen a belső tartalomból építkeznek, melynek szerves részévé válik a színpadot a nézőtérrel összekötő díszlet.
A globális törvények alól senki sem mentesülhet – néző és táncos, megfigyelő és előadó egyazon rendszer részévé válik, mely bekebelez mindenkit.
“Abból a transzparens labirintusszerkezetből indultunk ki, amelyet a pókok önmagukból, saját lényükből, létükből termelnek ki: a nyálukból képesek megalkotni egy tökéletes harmóniában függő, fantasztikus rendszert. Ez a csodálatos lény, amelyik egyébként a legintelligensebb a saját kategóriában, sokakból talán undort vált ki, holott az egyik legelképesztőbb teremtmény a földön, hisz önmagából alkot meg egy nagyszabású művet. A Spid_er című kreációt egyrészt a rohanó világ, mint speed (sebesség), másrészt a spider (pók) ötvözetévből született. A szavak mint inspirációs erő működnek, de a belőlük alkotott cím csakúgy, mint az előadás, akár konkrétan az aktuális társadalmi és szociális problémákra mutatva is a mai feszült világot rajzolja meg. Az előadásban azt is vizsgáljuk, hogy az emberiség mennyiben szövi be és ejti aztán saját csapdájába önmagát az általa megkreált hálórendszerrel: azaz hogyan tartja fenn azt a láthatatlan virtuális – már-már transzcendens – hálórendszert, amelyből talán soha többé nem képes szabadulni” – nyilatkozta Frenák Pál az előadásról.
“A kreáció során fragmentszerű koreográfiai rendszerben dolgozunk továbbra is, ahol a társalkotók, előadóművészek erős egymásra hatásban vesznek részt. A Spid_erben olyan nagyszerű előadó-társalkotók dolgoznak együtt, mint Maurer Milán, Anibal dos Santos, Esterházy Fanni, Vasas Erika, Jurák Bettina, Keresztes Patrik, Eoin Mac Donncha. Az akrobaták Buda Balázs, László Tamás és Zsíros László” – tette hozzá.
Koncepció: Fren_Ák
Fragmant koreográfiák alkotói és előadó-művészei:
Táncművészek: Anibal dos Santos, Eoin Mac Donncha, Esterházy Fanni, Jurák Bettina, Keresztaes Patrik, Maurer Milán, Vasas Erika
Akrobaták: Buda Balázs, Zsíros László
Akrobatikai térkoreográfia: Keresztes Patrik
Szcenográfiai alkotó: Zoltai György
Filozófiai konzultáns: dr. Horváth Nóra
Tape koncepció: Igaz Bálint, Copek Péter
Fény: Pető József
Hang: Fekete Mátyás
Zenei alkotó, szerkesztő: Halász Gábor
Jelmez: WOLFORD
Támogatók: EMMI, NKA
A Radi-cool Társulás, a Frenák Intézet és a Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány közös produkciója
Forrás: Frank Pál Társulat, Kortársonline.hu, Táncélet