Rainer-Micsinyei Nórát három filmben is lehet látni a magyar mozikban. Az egyik az Űrpiknik című sci-fi, amiben a szerepének nagy részét kivágták, a másik a Toxikoma, amiben a Molnár Áron alakította Szabó Győzővel kerül egy csoportterápiára. A harmadik pedig A legjobb dolgokon bőgni kell, Grosan Cristina bemutatkozó játékfilmje, aminek Rainer-Micsinyei írta a forgatókönyvét is. A Telex kérdezte.
„Ez volt az első dolog, amit megírtam. Előtte a szakdolgozat óta nem írtam semmit. Működő gépem sem volt akkor. A rendező, Grosan Cristina nyomására vettem gépet. (…) 2017-ben kezdtük el írni a forgatókönyvet. 29 éves voltam, és akkor már egy-két éve motoszkált bennem. Nővéremmel imádtuk a Csajokat, mindig ezen flasheltünk, hogy ez mennyire népszerű műfaj Amerikában. Arról csinálnak egy sorozatot, azokról a generációs kérdésekről, amiben éppen vannak. És azon is gondolkodtunk, hogy ilyen itthon miért nincs, és főleg: miért nincsen női szemszögből. Ezt addig mondogattam, hogy egyszer azt mondta a nővérem, hogy jó, akkor most már csináld meg. Megkerestem Cristit, hogy lenne-e kedve együtt írni egy filmet vagy sorozatot. Volt kedve. (…) Nem az volt az első számú célom, hogy végre írok magamnak egy főszerepet! Tényleg csak írni és beszélni szerettem volna erről, Cristi kérdezte az első találkozások valamelyikén, hogy akkor miért nem én játszom” – mesélte Rainer-Micsinyei Nóra.
A kérdésre, hogyan került a filmezésbe, azt felelte: „Az egyetem alatt azt gondoltam, hogy biztos nem fogok filmezni. Az élt bennem, hogy oda más típusú színésznőket hívnak. A Boglárka volt az első filmes munkám, iszonyatosan jó élmény volt, abban aztán mindent lehetett csinálni, ablakon beugrani, csirkecombot zabálni, csónakkal menekülni, kergetni a szerelmet. Talán hat nap volt az egész, de úgy éreztem, mintha öt hónap lett volna. Mentem a forgatásról egy családi nyaralásra, ültem a vonaton, és arra gondoltam, hogy ezt még szeretném sokat.”
Az AKG-ban kezdett el egy színjátszókörben játszani. Erről szólva azt mesélte: „17 vagy 18 lehettem, már a vége felé, amikor mindenkinek muszáj volt dönteni. Akkoriban volt egy darab, amivel sikeresek lettünk, diákszínjátszó-fesztiválra mentünk vele, kaptam érte különdíjat is. Annyira emlékszem arra az adrenalinfröccsre, hogy lemegyek a színpadról, és nem emlékszem, hogy mi történt, mert annyira elárasztotta az agyamat az izgalom meg az eufória. Az volt az érzésem, hogy ez elképesztően jó, és ezt szeretném. De ez a mi családunkban felfedezetlen terep volt, amiben én sem voltam annyira biztos.”
A színésznő jelenleg az SZFE doktori iskolájába jár, ahol a doktoriját a 2011 utáni magyar filmek női főszerepeiről írja: „Én részt vettem az egyetemfoglalásban és maradtam az egyetemen, a doktori iskola vezetői is maradtak, tehát a doktori iskola működik. Még két évem van hátra, és be akarom fejezni. Életem egyik legfelemelőbb és legszomorúbb élménye volt az egyetemfoglalás, csodálatos volt látni a diákok intelligens, józan és higgadt kiállását, közben pedig döbbenettel néztem az egyetem erőszakos, és minden érdemi párbeszédet nélkülöző leigázását. Ez is nagyban hozzátett a 2020-as év mélyrepüléséhez.”
Jelenleg standupra is készül: „Októberben lesznek tízperces gyakorlásaim, aztán valamikor lesz egy önálló műsorom. (…) Az írás közben megéreztem azt, amikor tétje van a dolgoknak, amikor valami személyes. Amikor magadat teszed ki. A standupnál azt éreztem, hogy ez a maximum, amivel a tétet emelni lehet. (…) Ezt a tervemet is mondogattam egy ideje, és összesodródtunk Ráskó Eszterrel, ő mondta, hogy csináljam. Aztán pedig megkerestek a Dumaszínházból, hogy lenne-e kedvem egy önálló esthez.”