Sokáig inkább távolról figyelte lánya karrierjét. Luca gyerekkora óta táncos szeretett volna lenni, és ezt az álmát meg is valósította, de egy ideje váltott. A színész Szegő Andrásnak mesélt arról, mennyire örül, hogy a lánya egészen más karakter, mint ő, és hogy megtalálta azt a munkát, amelyben jól érzi magát.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Évekkel ezelőtt egyszer azt mondtaa, szerencse, hogy Luca fikarcnyit sem örökölt a természetéből. Míg ő heves, meggondolatlan, szenvedélyes, addig Luca racionális, meggondolt, céltudatos, és a tánc maximálisan leköti. Ehhez képest egy ideig televíziónál dolgozott, majd nemrégiben egy másik csatornán hírolvasóként tűnt fel. Ennek kapcsán Stohl András elmondta:
„Szerencsére ez csak formális hasonlóság kettőnk pályájának változatossága között. Míg én sokszor csak az adódó lehetőségeken kapva, azokat kihasználva ingáztam különböző műfajok között, nemegyszer ötletszerűen, addig Luca tervezetten, racionálisan alakítja az életét, pályáját. Hogy táncos legyen, az gyerekkora óta álma volt, erre készült, és mindent megtett, hogy valóra váljék. Érettségi után a táncművészeti főiskolára járt, ott végig a legjobbak között tartották számon, ennek köszönhetően szerződtette legendás társulatába Bozsik Yvette. Fantasztikus éveket töltött ott, remek előadásokban táncolhatott, kiélhette a konstruktivitását, megvalósíthatta eredeti elképzeléseit – de tudnia kell mindenkinek, aki erre a műfajra adja a fejét, hogy itt be kell érni az átmeneti gyönyörrel, ez nem egy életen át tartó sikerpálya. A dicsőség csak ideiglenes, mert az idő múlása egy táncos fénykorának közeli végét is jelenti. És Luca a földön két lábon járó – olykor tán túlzottan is -, a realitást figyelembe vevő ember, és miközben táncoskarrierje a zeniten járt, ő már készült a jövőjére, mi lesz, ha vége a varázsnak” – mondta Stohl András.

„Döbbenetes, hogy harmincévesen én még ifjú titánnak számítottam, de neki ilyen idősen már szembe kellett néznie azzal, hogy előbb-utóbb muszáj váltania. Csodálom a hihetetlen lelkierejét, hogy erre zökkenőmentesen képes volt. A televíziózás régóta érdekelte, előbb különböző képernyős és háttérmunkákban próbálta ki magát, majd váratlanul adódott, hogy bemondót keresett egy csatorna. Jelentkezett, és rögtön felvették” – mesélte a színész.

A kérdésre, örül-e neki, Stohl András elárulta:
„Nagyon-nagyon örülök, hogy azt az utat választotta, hogy egy híradóban dolgozik. Úgy érzem, az egyéniségéhez ez áll a legközelebb. Táncosként is eredeti tehetségnek indult, egészen kreatívnak tartották, pedig Bozsik Yvette-nek igazán van tapasztalata ennek megítélésében. Mindig azt mondták, a személyisége az, ami átüt a színpadon, tehát technikailag talán nem ő volt a legjobb, de különösen erős volt a jelenléte, és ez a legfontosabb egy tánc- vagy egy színművésznél. Ezen áll vagy bukik minden.”

Stohl András arról is beszélt az interjúban, jó ideje már semmiféle botránnyal nem szolgálhat, teljesen normális az élete és jól érzi magát benne.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.