„Alig 20 perces, de annál frappánsabb a VAN és a Rossz versek rendezőjének első saját EP-je, amin főszerepet kap az NFI, Stohl András és Káel Csaba, miközben Reisz a rá jellemző, finoman fanyar humorral énekli meg a jelenlegi rendszerben margóra szorult filmesek közérzetét” – számolt be a Recorder.blog.

Reisz Gábor nem tartja magát zenésznek, de régóta játszik a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című fantasztikus elsőfilmjéből kinőtt VAN Filmzenekarban (ami már nem csak filmzenekar, hiszen adtak már ki nem filmhez készült zenéket is), most pedig első szólóanyagát is kihozta.

A Légy egy egyhetes bezártság alatt született, amikor Reisz hirtelen felindulásból kitalálta, hogy minden nap ír egy dalt. Először az NFI gurult ki belőle, innen jött az ablak közé szorult légy ötlete is, aki céltalanul repdes a városban és elfogulatlanul szemléli, hogy mi zajlik itt.

A Légynek van sztorija is, ami kábé olyan, mint egy Reisz-kisfilm, szorongó-szemlélődő főhőssel, aki parázva békávézik, közben iróniával szemléli a magyarok neurózisait, a vallásos-fanatikus politizálást, az utcán kiömlő frusztrációt és a paraszt sofőröket, majd betéved a Róna utcai filmgyár menzájára, belepiszkít Stohl András pörköltszaftjába, majd onnan a Nemzeti Filmintézet döntőbizottsági ülésére reppen, ahol Káel Csaba épp szellőztetne. Hogy csak a termet, vagy a régi levegővel együtt néhány régi filmest is, az már a poén és a szépen végigvitt metafora része, amitől olyan szórakoztatóvá válik az EP – írja a Recorder.