Korábban is láthattuk fontos színházi darabokban és filmekben, de Stork Natasa a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című Horvát Lili-filmmel került végképp a reflektorfénybe. A HVG.hu kérdezte.
A teljes interjú itt olvasható.
Strok Natasa elsőként arról beszélt, hogy érzi magát most, a pandémia idején: „Nem akarok panaszkodni, rengeteg jó dolog történt velem az utóbbi hónapokban, de közben megvisel a vírushelyzet, nyomasztanak a körülmények. Ez számvetésre kényszerít a különböző életterületeken. Ilyenkor sok mindent átgondol az ember. (…) Tisztában vagyok vele, hogy a szünetek ugyanolyan fontos részei a munkánknak, mint az aktív fázisok, tudni kell néha csöndben maradni, és csak figyelni. (…) Az én fejemben is egzisztenciális kérdések tolonganak, közben tudom, hogy most az a dolgom, hogy higgadtan és józanul abszolváljam a hétköznapokat. Próbálok kereteket szabni magamnak, kitalálni apróbb célokat.”
Kifejtette: a független szféra – amelyben leginkább otthon érzi magát –, rendkívül nehéz helyzetben volt már a járvány előtt is: „Ha csak nem kap anyagi támogatást, nem tudom, hogy újra tud-e éledni. (…) Cserébe az egzisztenciális és anyagi bizonytalanságért, évről évre egyre izgalmasabb feladatok találtak meg. A külföldi munkákkal együtt fenn tudtam tartani magam. A szabadúszás legnagyobb hátrányának ezért nem a kockázatosságát láttam, hanem azt, hogy tíz éve huzamosan semmilyen közösséghez nem tartozom, és ez egyre jobban hiányzik” – tette hozzá.
Arról szólva, hogy látja magát kívülről elárulta: „Ami a színészetben megfogott, és ami alkotóilag leginkább inspirál, az a játékosan megközelített természetesség. Egyfajta hiperrealista színészi jelenlét, ami a személyesség és az improvizáció érzetét kelti. Erre tréningezem magam, és azt remélem, hogy ezt látják bennem. Ezek olyan jegyek, amelyeket leginkább a budapesti alternatív társulatokban és az említett külföldi produkciókban értékeltek.”
A nagy sikerű Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című film kapcsán, amelynek főszereplője, úgy fogalmazott: „Furcsa ellentmondás: az ember azt hinné, hogy a jó dolgokért kell gyötrelmesen megdolgozni, pedig velem mindig épp fordítva történt. Ami végül jól sikerült, azt sosem éreztem megterhelőnek. Ez a forgatás is ilyen volt, organikus. Nagyon szerettem csinálni.”
A kérdésre, őt mint volt SZFE-s diákot mennyire rázta meg az intézmény ügye, elárulta: „Ami az Egyetemmel történik, az a magyar színháztörténet szomorú fejezete. Megráz és elkeserít. Együtt érzek az SZFE hallgatóival. Nem tudok másba kapaszkodni, minthogy hiszek a szellem szabadságában, és abban, hogy a kultúra minden körülmények között utat tör magának.”