Szabadság vagy biztonság? – Interjú João Neca dramaturggal a Nomádok előadásáról
2023. május 14., vasárnap 09:33
A Kolibri Színház a 10. Színházi Olimpia keretében rendezi meg a történetmesélés és a nézői bevonódás új formáit kereső PlayOn! Nemzetközi Ifjúsági Fesztivált, amely a digitalizáció segítségével hozza közelebb a kamaszokhoz a színház világát. A fesztivál keretében az Eötvös10-be érkezik a Teatro O Bando (Portugália): Nomádok című előadása.
A Nomádok Olga Tokarczuk Nyughatatlanok címmel megjelent begunokról szóló könyve alapján készült színpadi adaptáció. Az előadás városi környezetben játszódik Annuszka, egy hétköznapi létbe süppedt háziasszony találkozik egy hajléktalan begun asszonnyal, Galinával, elhagyja családját, és többé nem hajlandó hazamenni. Hónapokon át metróvonalakon cikázik, megállás nélkül utazgat. Annuszka és Galina minden este találkoznak, barangolnak a városban, menedéket keresnek éjszakára. Szabadságról és biztonságról fantáziálnak. Az előadás a megkövültségről, és annak ellentétéről, a megállíthatatlanságról szól.
A portugál Nomádok című előadásról João Neca-val, a darab dramaturgjával beszélgettünk.
Mi inspirálta a Nomádok-at, milyen olvasói élményeidből merítettél ötleteket a létrehozásához?
Az előadásunkat Olga Tokarczuk A begunok című Nobel-díjas meséje inspirálta. Ugyanakkor pont a darab elkészítésekor olvastam Hannah Fry Emberek és gépek – Hogyan tartsuk a kezünkben az irányítást a mesterséges intelligencia korában című könyvét az algoritmusokról és a mindennapi életünkre gyakorolt hatásairól. Úgy gondolom, hogy Olga könyve sokat segített nekem, hogy kifejtsem magamnak a témával kapcsolatos érzéseimet és kérdéseimet.Ez a két olvasói élményem emlékeztetett Zigmunt Baumann egyik interjújára, amelyben azt mondja, hogy az új technológiákkal és médiaéletünkkel való kapcsolatunk sokszor a „szabadság” és a „biztonság” közötti választás elé állít minket – úgy fogalmaz, hogy mindkettőre szükségünk van a harmóniához, de mégis a biztonsággal szemben a technológia felé billen el az a bizonyos mérleg.
Nagyon izgalmas és komplex témának hangzik, melyik korcsoportnak ajánlanátok, aki számára már érthető a darab üzenete?
A Nomádok korosztálytól függetlenül, bárki számára élvezhető lehet. A Teatro O Bando1974-es alapítása óta védjegyünk, hogy előadásainkat ugyanolyan erőbedobással és művészi elkötelezettséggel készítjük eklektikus közönségünk számára, legyen szó gyermekekről,fiatalokról, felnőttekről, portugálokról vagy külföldiekről, más kultúrájú, vagy etnikumú nézőkről, mi mindenit meg akarunk szólítani. Átfogóan akarunk hatni a közönségre, de tisztában vagyunk azzal is, hogy mindeni másként értelmezi majd az előadás üzenetét. Szerintünk már a 6 évesnél idősebb gyerekek számára is élvezhető, és érthető a történet.
Tudjuk, hogy egy összetett darabot hoztunk el a nézőknek, ám az előadás nem sokkal bonyolultabb, mint a minket körbevevő élet, amelyet minden nap megélünk. A fiatalabb nézőinket gyakran szülők, rokonok vagy barátok kísérik el a színházba, akik sokszor vagy még jobban összezavarják őket a történet értelmezésében, vagy banálissá és egyszerűvé téveelveszik a történet élét a gyerekek számára. A kontextusnál mégis sokkal fontosabb az a kisszikra, amely a függöny felhúzása után meglobban a gyerekek szemében. Ez az élmény pedig olyan megismételhetetlen és időtlen, mint a színház maga. Azon dolgozunk, hogy a Nomádok6 és 106 év között mindenki számára értéket teremtsen.
Milyen kérdéseket vet fel az előadásotok a fejlődő technikáról?
A színdarabban törekedtünk arra, hogy a technikai eszközöket úgy használjuk, mint ahogyanazt a mindennapi élet során is szoktuk. Szándékukban áll több kérdést felvetni a digitalizáció problémáiról, mint válaszokat adni rájuk. Az emberek és a gépek közötti kapcsolat tekintetében pedig hihetetlen gyors változásoknak nézünk elébe. Mi a művészetünkkel és a színházzal arra akarjuk ösztönözni az embereket, hogy kicsit álljanak meg és gondolkodjanak el velünk, mintsem, hogy a változás irányán és a következményein való töprengés nélkül csak előbbre és előbbre haladnának a fejlesztésekben.
Ehhez milyen technikai eszközöket építettetek bele a darabba?
Video- és térfigyelő kamerákat használunk az előadásban arra, hogy ezeken keresztül vizsgáljuk meg az általunk tapasztalt társadalmi képeket. Ezek mellett egy kis robot is szerepet kapott az előadásban, aki a színésznőink mellett úgyszintén egy karaktert fog „játszani”.
A darabban sokat foglalkoztok a gyerekek számára releváns problémákkal. Vajon tud még egy digitális világban felnőtt fiatal kapcsolódni a színházhoz?
A 2006/2007-ben született, ám lassan már felnőttkorba lépő európai fiatalok lesznek az az első generáció, akik nem ismerték az életet a közösségi médiai platformok előtt. Akárcsak mint egy modern „barlanghasonlatban”, úgy élik meg, a társadalmi kapcsolatok kialakításakizárólag az interneten történhet, és nincsen erre más alternatíva. Ők egy olyan generáció, akiknek sokkal mélyebb traumáik vannak a többi korcsoporthoz képest. Születésük után megtapasztalhattak egy gazdasági válságot 2009-2010-ben, a Covid-19-et és az ukrajnai háborút a jelenlegi inflációs válsággal vegyítve. És még 18 évesek sincsenek. Ezek a tényezők valóban megmérgezhetik a közösségi médiát, amelyet sokkal inkább egy eszközként kéne kezelnünk, mintsem egy célként. A színház művészete viszont képes elbűvölni ezt a generációt is, hogy újra szemtől szemben, közvetítő eszközök nélkül élje meg a jelent, hogy újra érezze annak az örömét és fontosságát, hogy egy élőben eljátszott történetet lát.
Az érdeklődők a Nomádok című előadást május 19-én, 17:00 órakor láthatják a Kolibri Színház, Eötvös 10. Színháztermében.
Bővebb információ és jegyvásárlás: https://szinhaziolimpia.kolibriszinhaz.hu/playon/