Moholy-Nagy László a huszadik századi művészet egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású alkotója. Ő a legmerészebb kísérletező, akit modern látásmódja és formanyelve az „új látás” legfontosabb elméleti és gyakorlati mesterévé tett.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, a nap 24 órájában ingyenes látogatható szabadtéri installációja október 9. és 25. között az Erzsébet téren a 125 éve született Moholy-Nagy László munkásságát, fotográfiai, művészetelméleti látásmódját idézi meg. 

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében kiállítótérré átalakított szállítmányozási konténerekben ismerkedhetünk meg Moholy-Nagy egyedülálló életművével. Az installációk szerkezetét, a tárlat és a tér grafikai megoldásait a Bauhaus világa ihlette. A belső tér kialakításának koncepcióját Moholy-Nagy az „új látást” fókuszba helyező, a fény alaptermészetét kutató munkái határozzák meg. Egy térbe függesztett, színes plexiformákból álló, megvilágított mobilszerkezet izgalmas lehetőséget kínál a fény-árnyék játékának fotózására, a látogató ekként is Moholy-Nagy nyomába szegődhet.

„Moholy-Nagy László felszabadította a fényképezést a festészetet utánzó ábrázolástól és aktívan kereste a csak erre a médiumra jellemző kifejezési formákat, lehetőségeket. A valóságnak a fotográfiai képalkotás számára megmutatkozó összefüggéseit örökítette meg fényképein és kísérleti filmjeiben. Élete során többször kellett más országban folytatnia és újrakezdenie alkotótevékenységét, mégis töretlen optimizmussal hitt abban, hogy ha a művészet mindenki számára elérhető és közösen gyakorolható tevékenység, akkor annak hatásaként a világ is jobbá válik” – emeli ki Csizek Gabriella, az installáció kurátora.

 „…belső hajtóerő irányította a művészi tervezés sokféle területére: foglalkozott tipográfiával, plakátművészettel, fotóművészettel, filmmel, színházzal. Szenvedélyes szellem volt, tele vitalitással, szeretettel, lelkesedése másokat is felgyújtott. Alkotómunkájának célja az volt, hogy ’mozgó látomások’ kutatásával megtalálja a tér új eszméjét. A hagyományos módszerektől teljesen mentesen, a tudós kíváncsiságával fogott mindig új kísérletekbe” – jellemezte őt Walter Gropius, aki meghívta tanítani a Bauhausba, az újító szellemű művészeti iskolába, ahol a célok egyike az volt, hogy a művészet és a tudomány kapcsolatba kerüljön az élettel, a mindennapokkal.