KulisszaVígszínházSzarvas JózsefHegedűs D. GézaBródy VeraMácsai Pál
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 25., hétfő

    “Mikor legyek bátor, ha nem most” – Szabadúszó lesz Kovács Olga

    2020. június 5., péntek 09:00

    2006-ban szerződött az zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházba. Két éve a magánélete Budapesthez köti, ezért úgy határozott, hogy otthagyja a teátrumot és szabadúszó lesz. Kovács Olgát a zaol.hu kérdezte.

    “Pályakezdőként, a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem elvégzése után érkeztem Zalaegerszegre. Mondhatom, hogy a szakmát legalább nyolcvan százalékban ott tanultam meg. Szakmai és személyes barátságok szövődtek, majd az idő eldönti, mi marad meg ebből. Egerszeg egész életemben fontos lesz, mert ott lettem színész” – mondja Kovács Olga, aki a negyedik X előtt úgy érezte, ha most nem lép, akár a bizonytalanba is, azt örökre bánni fogja. A színésznő Békéscsabáról indult, a híres szentesi drámagimnáziumban érettségizett, Jordán Tamás, Lukáts Andor osztályába járt a főiskolán, ahová negyedszerre vették fel.

    Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

    “Vidéki színházban játszani egyfelől nagyon hálás dolog, hiszen évadról évadra sokféle szerepet kap az ember, ezáltal gazdag tapasztalatokat szerez, a nézők több karakterben is láthatják. Engem is kipróbáltak teljesen eltérő figurák alakításával, mindegyik hozzáadott valamit a saját személyiségemhez. Másfelől a budapesti szakmai lehetőségeket nehéz 240 kilométerről megragadni, annak ellenére, hogy hozzám ez ügyben mindvégig empatikusan állt a Hevesi Sándor Színház vezetése.” – mesélte a színésznő és kiemelte a társulat kivételesen baráti légkörét. Ritkán érzett féltékenységet, ellentétet. Közeli barátságba került, Magyar Cecíliával és Lőrincz Nikollal. Pap Lujza kivételes szakmai alázatáról is beszélt.

    Parti Nagy Lajos Ibusár című színpadi (báb)játékában nyújtotta az egyik legemlékezetesebb alakítást, amire a Griff Bábszínház kérte fel 2010-ben. Szinte monodrámává alakult Sárbogárdi Jolán melodrámája. „Magányos para. Nagy szerelem volt köztem és Jolán között. Azóta tudok sírni a színpadon, addig nem ment, lehetetlen volt előhívni. A gátat törő kulcsmondat ma is működik, nem tudom, hogyan…”

    Végül a kérdésre, hogy meg lehet-e ebből élni, így válaszolt: “Szeretnék már végre normálisan megélni a munkámból. Szeretném, ha megértenék az emberek, ez is munka, amiért tisztes ellenszolgáltatás jár. Már nem szeretnék hónap végén zsemlén élni, letekerni a fűtést, éjszaka látni a leheletemet. Az aggodalomra azt mondom, tartok más vasat is a tűzben, nem a semmibe jöttem, ez feltétele volt a döntésnek. Angol nyelvű tárlatvezető vagyok a budai várban, az ingatlanforgalmazás is érdekel, gyakornokoskodom éppen. Végül is, az is kommunikáció, nem igaz? Ez is a változtatás egyik eleme, amit magam elé állítottam. Én nem akarok csak úgy ellenni, nem akarok apatikus közönyben élni. Célokat akarok.”

    Végül hozzátette: “Mondtam magamnak, legyek bátor, mikor, ha nem most…”

    Forrás: Zaol.hu

    - Színházi pillanatok az Instagramon -