Szabó Anna Eszter író-újságíró a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorvezető, műsorrendező szakán végzett. A WMN munkatársaként ő is megfogalmazta gondolatait az egyetem sürgetett modellváltása kapcsán.

Szabó Anna Eszter írásából:

„Egész gyerekkoromban aranyszínben ragyogó fogalom volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem. (…)  

Nem vagyok már annyira elfogult, mint ujjongó friss elsősként. Mégis azt gondolom, hogy számon lehet kérni az SZFE-től sok mindent, de képmutatás volna, hiszen mindaz, ami döcög benne, az döcög máshol is. Lenne min javítani, de hol nem? Akadnak panaszkodók, akik szerint dohos és elavult ez az egész, ám szerintem olyan értékeket és munkamorált közvetítettek, közvetítenek a tanáraink, amelyek örökérvényűek. Talán épp ebben rejlik az SZFE varázsa.

(…) Eltelt tíz év, már kétgyerekes anya vagyok, és tudom, hogy kulturális fejlődésem legértékesebb, legszínesebb három éve volt, amit az SZFE hallgatójaként megélhettem.

(…)Talán poros, dohos itt-ott. Néhol toldozni-foldozni és esetleg falakat bontani is kell. De azt nem lehet máshogy, csak tisztelettel, szeretettel. Ez nem egy irodaépület. Nem csak pár rozoga fal. Úgy nézzünk rá, mint egy 150 éves családi házra. Emlékekkel, ereklyékkel. (….) Mindegy, hányszor fordult ennyi idő alatt n + 180 fokot a világ.  Háborúk, forradalmak, politikai játszmák jöttek-mentek, de „a Főiskola” ott állt, rendíthetetlen bástyájaként a színház- és filmművészetnek. 

A jelenlegi intézkedések következményeképp véget ér egy 150 éves korszak. Az SZFE és annak egész vagyona, ingatlanai és főbb döntései egy, az állam által létrehozott alapítvány kezébe kerül, így az egyetem autonómiája teljesen bizonytalanná válik.

Meghallja valaki a segélykiáltásokat? Talán ha minden ismert „nagy öreg” odaláncolná magát a kapukhoz, talán akkor meghallaná valaki a segélykiáltásokat, ám addig is, félek, már csak egymásnak mondjuk, szavaljuk, írjuk a „Színmű” nekrológjait.

(…) Mindazt, ami ezt az egyetemet azzá tette, ami, az nem múlhat el. Mint a víz, utat tör majd magának. Máshol, máshogyan. Én hiszek ebben.  Hiszek a művészetben, hiszek azokban, akik művészetet akarnak csinálni, és nem másoknak megmondani, mi is az „igazi” művészet. Rátelepedhet az ütőerére bármilyen kórság, a művészet akkor is élni fog tovább, mert nagyobb, hatalmasabb bárkinél. (…)

Szabó Anna Eszter írását itt érhetik el.