A Deszkaívzió interjúsorozatában a Kaposvári Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának végzős színművész hallgatóit mutatja be. Ezúttal Szabó Dorottya nyilatkozott.

A kérdére, mi vonzotta leginkább a színészetben és színház világában, Szabó Dorottya elmondta, gyerekként Szigetszentmiklóson járt musical stúdióba, majd a Vörösmarty Gimnáziumban végzett, ahol már azt a választ adta: szeretné többfajta karakterben kipróbálni magát.

„Mostanra arra jutottam, hogy azért, mert sok mindent élhetek meg a színpadon, amire az életben nem feltétlenül adódik lehetőségem, valamint, mert egy-egy előadással nagy hatást tudunk gyakorolni az emberekre. Itt arra gondolok, amikor egy szituációban a néző magára ismer: ez terápiásan is tud hatni rá” – fogalmazott a színésznő, akit foglalkoztat a színház pszichológiai hatása is.

„Én annak vagyok a híve, hogy (…) az érzéseket ne technikailag közelítsem meg, hanem valósan éljem meg őket. Hosszú folyamat volt megtanulni, hogy ne vigyem haza, ugyanakkor mégis úgy gondolom így tudok igazán hitelessé válni. Érdekel például, hogy egy veszekedésnél vagy egy intenzív jelenetnél hogyan változik az adott személyek pulzusa, milyen testi reakciókat produkálnak. Amikor fent vagy a színpadon, az egy egészen más világ, valódi eufória. Nem érzékeled a közönséget. Van, hogy olyan volumenű érzelmeket élsz át, amilyenekkel a való életben nagy valószínűséggel sosem találkoznál” – árulta el Szabó Dorottya.

A szakdolgozata kapcsán is foglalkozik a „színház és önismeret” fogalmával. „Magamon is észrevettem, hogy mennyire be tudok feszülni a próbákon egy-egy butaság miatt, mintha azon az egész karrierem múlna. Az osztályfőnökünk mondta mindig, hogy merjünk hibázni, hiszen egy próbán még nincs tétje ennek és ott még kipróbálhatjuk, hogy mit hogyan tudunk a legjobban megcsinálni. A legjobb megoldásokhoz vezető út a legtöbb esetben igen rögös” – vallotta a színművész.

A teljes interjú ITT érhető el.