Eleinte megijedt, mihez fog kezdeni a karanténban, de tudatosan figyelt rá, hogy ne essen szét. Szerencsésnek tartja helyzetét, mert forgatni is tudott ebben az időszakban, jövő szombattól a műtárgykereskedés világába kalauzolja el a nézőket a VIASAT6 Antikhősök című műsorában. Szabó Kimmel Tamást kérdezte a 24.hu.

A teljes interjút ITT olvashatják.

Jövő szombaton indul a VIASAT6-on az Antikhősök, melynek ő lesz a műsorvezetője. A kérdésre, milyen kapcsolata van a műtárgyakkal és a képzőművészettel, elmondta: „A családomban is jelen volt a képzőművészet, például a festészet, illetve volt egy magángalériánk Kaposváron, a Színfolt. Gyerekkoromban alapították a szüleim, így sokszor vettem részt kiállításmegnyitókon, csomó művészt megismerhettem. Rengeteg kép lógott otthon is, szinte nem volt szabad hely a falakon. Nálunk nagy volt a nyüzsgés mindig, festők, szobrászok, költők, írók, színészek jöttek-mentek az életünkben. (…) Egyrészt csodás volt nézni, ahogy műsorvezető társam, Megyesi Balázs műtárgykereskedő az egyes tárgyakra alkuszik, és látni, hogy mi ennek az ügymenete. Csomóan ismerik egymást ebben a szakmában, és szinte már az első bemondásnál tudják, mi lesz az alkudozás vége, de közben mégis nagyon komolyan végigcsinálják. Egyszerre jó kis színjáték, közben véresen komoly harc bizonyos tárgyakért és árakért. Ennek az izgalma akkora adrenalint ad, amire teljesen rá tudsz pörögni.”

Az Antikhősök a koronavírus-járvány kellős közepén forgott. Arról szólva, volt-e más munkája az elmúlt egy évben, elárulta: „Pont a járvány elején mondtam fel az Orlai Produkciónál. Aztán hála isten egy sorozatban is, nem sokkal utána. Néhányszor még tudtam a korlátozások enyhítésekor játszani a Széttépve című darabom a Belvárosi Színházban, azóta gyakorlatilag itthon ülök, az Antikhősök és néhány kisebb közösségi médiás munka mellett, illetve Tiszeker Dániel Nagykarácsony című filmjét forgatjuk, abból maradt még néhány forgatási nap. Sok mindent elbuktam, de nem panaszkodom, mert végre volt időm itthon lenni a családommal. (…) Határozottan azt éreztem, hogy betelt a pohár, és jókor is jött a szünet. (…) Nem nagyon tudtam, mi az, hogy kiégés, amíg azt nem éreztem, hogy talán ez lehet az. Egy idő után rajtakapod magad, hogy fásult vagy, nem eléggé motivált, már többet pihensz egy előadásban, mint amennyit megengedhetsz magadnak. Ez zavaró, hiszen nyilván azért mész fel a színpadra, mert száz százalékban ott akarsz lenni az első pillanattól az utolsóig. Ez egyre sűrűbben volt jellemző egy ponton, nem éreztem jól magam. Úgy akarok élni, hogy ha nem érzem magam jól valahol vagy valamiben, akkor megpróbálok elmenni a falig, és ha akkor sincs változás, akkor el kell engedni.”

Azt is hozzátette: el tudja képzelni, hogy újra kőszínházi társulat tagja legyen: „Nagyon jó közösségi játékos vagyok, de csak akkor, ha nem lejt a pálya és nekem is jut focicipő. Kíváncsi vagyok, lesz-e ilyen helyzet a közeljövőben.”

A Mintaapák sorozatból és a TV2-től való távozása kapcsán úgy nyilatkozott: „Azt, hogy én elmentem ahhoz a csatornához – nem vagyok hülye, nyilván tudtam, hogy egy propagandatévé –, a jó ígéret és a csapat miatt tettem. Egy színészi feladatért. Úgy éreztem, lehet hidat építeni az alkotás örömével, mert biztos nem mindenhol csak az van, amit elsőre gondolunk. Ez nettó kíváncsiság. Ebben naivan hittem. Azon kevesek közé tartozom ebben az országban, aki nem csak úgy mondja, hogy mi van ott, hanem az ott tapasztaltak alapján. Hogy ezzel hogyan számolok el, az az én dolgom, nem lehet tízmillió embernek megfelelni. Nem is akarok. Amíg tükörbe tudok nézni és el tudom mondani, hogy szakmailag mi volt ebben a műsorban ígéretes vagy kihívást jelentő, például a gyerekeimnek, addig minden rendben.”

Szabó Kimmel Tamást a Vígszínház ügye kapcsán is kérdezték: „Kívülállóként felháborítónak tartom például, hogy a Főváros nem avatja be az áldozatokat a vizsgálat eredményébe, inkább sunnyog. (…) A színházi szakma helyzetével kapcsolatban viszont végtelenül siralmasnak gondolom, hogy egy gazdasági érdekcsoport tudatosan gerjesztett, csúsztatásokkal teli politikai akciókkal – csak azért, mert meg akarnak szerezni egy intézményt – támadást indít és besaraz mindenkit. (…) Hogy jön egyáltalán ahhoz valaki, aki egy percet nem töltött életében az SZFE-n, hogy bennfentesnek mutatva magát félrevezesse és megossza a közvéleményt? Persze emberek vagyunk, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy buta legyen és tájékozatlan. De ugyanúgy a változásra is. Tudja, a színház is kicsit olyan téma itthon, mint a foci, hogy amikor kell, akkor mindenki k…ra ért hozzá. De azt nagyon kevesen tudjuk, hogy milyen igazából.”

A teljes interjút ITT olvashatják.