A diákok dolga a lázadás, de a kommunikációs szakember szerint, aki egyben Puskás musical producere és a Teátrumi Társaság titkára, most épp bezárkóznak a Vidnyánszkyék kínálta jövő elől.
Szerintem a diákoknak az a dolguk, hogy legyenek forradalmiak, romantikusak és nyitottak, akarjanak változást, frissességet. Ha nem ezt tennék, baj lenne, hogy néznénk már ki apatikus, érdektelen, unalmas egyetemistákkal? Azt, hogy az SZFE hallgatóiban forradalmi lelkület van, őrült nagy szimpátiával figyelem
– mondta a Mandinernek adott interjújában Szabó László.
Az őrült szimpátia ellenére mégiscsak azt tanácsolná a diákoknak, ne zárkózzanak be, mert szerinte: „Rettenetesen rossz üzenet, ha valaki körbekordonozza az egyetemet és nem enged be oda másokat. Éppen fordítva kellene gondolkodniuk: ki kellene nyitni az egyetemet. Jöjjön oda be minden! Nekik azon kellene dolgozni, hogy mindent, ami az ő világukban – tehát a színházi világban – jelen van, azt beengedjék az egyetemre. Tilos bezárkózni, mert az a múltat jelenti. Nekik pedig a jövő pártján kell állniuk.”
Szabó László úgy véli, ami történik nem holmi egyetemi autonómia kérdése, hanem a múlt és a jövő küzdelme zajlik a szemünk előtt.
Van egy tehetséges, magát kiválóan felépítő, sok-sok sikert arató kulturális közösség, amely közösség számos intézményt létrehozott és ural. És ez a kulturális közeg, amelynek a sikerei és befolyása eltagadhatatlan, védi az intézményeit más, a szcénában jelenlévő közösségektől. Ez egy teljesen normális dolog. Minden kulturális csoport meg kívánja őrizni a maga lehetőségeit és köreit. Leegyszerűsítve tehát: szó szerint kultúrharc folyik, ami arról szól, hogy kinek vannak intézményei, és ki tud azokban a saját elképzeléseinek teret adni.
A probléma szerinte csak az, hogy sokan úgy gondolják, baj, ha ideológiák harca zajlik a kulturális intézményekért.
A kérdésre, mit gondol, a prózai színház és annak utánpótlásának térfelén miért éppen most robbant ez az amúgy is létező világnézeti különbség ekkorát, azt felelte: „Ezeknek a vitáknak jelen kell lennie a magyar kulturális és művészeti oktatásban. Ha nincsenek jelen, akkor le fogunk maradni abban a versenyben, ami a világban a kulturális szereplők között zajlik. Szerintem az egyetem jelenleg a múltat kínálja. Ehhez képest vannak új szereplők, akik pedig azt mondják, hogy rendben van, maradjon meg ez, de hozzá jöjjön egy csomó újdonság, ami a jelent és a jövőt jelenti. Ezért most robbant. Nézze… hol zajlik ez a vita? A Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Színész és rendező hallgatók csinálják, mögöttük álló színész és rendező tanárokkal. Kiválóan tudnak hatásokat elérni. Ez a mesterségük. Ehhez értenek. Azért van különösen nagy lángja ennek a vitának, mert meg van koreografálva. Ügyesen csinálják.”
„Vezettem a múltkor egy beszélgetést a XXI. Század Intézet szervezésében a kultúrharcról, amelynek azt a címet adtam, hogy „Kitörhet-e a kultúrbéke?” Lesz-e olyan, hogy egyszer csak azt mondják a kulturális szereplők, hogy most békét kötöttünk, egy nagy közöset gondolunk, és egy irányba visszük a színházat, a kultúrát, az országot? Nos, nincs ilyen!
Nem is volt és nem is lesz. Ha visszatekintünk a történelemben, sosem volt kultúrbéke. Hogyan is lenne? Az egy természetes dolog, hogy az emberek különböző csoportjai mást és mást gondolnak arról, hogyan kell élnünk, viselkednünk, mely értékek fontosak és melyek kevésbé. A fontos itt is az, hogy mindez ízléssel történjen, és akkor a vita és a küzdelem előre visz” – fejtette ki Szabó László.