Ha egy művész a politika terepére lép, ne csodálkozzon, ha ott politikai választ kap – mondja Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára. A jobboldali kultúrpolitikussal Demeter Szilárdról és a könyvek lefóliázásáról is beszélgetett a HVG. Lapszemle.

Forrás: HVG 2023.11.02 – 14,15,16,17. oldal,
Szerző: Hamvay Péter

A kérdésre, sokéves kultúrharc után hogy látja a meccs eredményét, Szabó László kifejtette:
„A kultúrharcot nem lehet megnyerni, és nem is kell. De nem is találom olyan veszélyesnek, hogy van. Sőt a kultúrbéke lenne a természetellenes.”

Arról is faggatták, nem a Kádár-kor mentalitása-e az, hogy „amíg nem pofázol, addig békén hagyunk, de ha szembefordulsz a hatalommal, odacsapunk”:
„Molnár Áron, aki több, mint egy politizáló színész, valójában politikai aktor, a Hadik-film egyik főszereplője volt, Vilmányi Benett pedig a politikai gesztusa után főszerepet kapott egy állami finanszírozású filmben.”

A felvetésre, miszerint más film meg azért nem készül el, mert például Nagy Ervin lett volna a főszereplője, úgy reagált:
„Állítólag. De a legtöbb RTL-es sorozatban szerepel, adófizetői forintokból fenntartott színház tagja (Szabó László feltehetőleg a Katonára utal, amelynek Nagy Ervin már nem tagja. A szerk.), sztár az ismert politikai nézetei mellett. De elismerem, hogy mindegyik, így a mostani politikai rendszernek is vannak priorizált helyzetben lévő alkotói, témái. És ez jól is van így. Ezt úgy fogalmaztam meg tavaly, a Kommentár című folyóiratban megjelent esszémben, hogy a magyar kulturális politika alapvetésének annak a mondatnak kell lennie, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni! Minden támogatást ennek kellene alárendelni.”

Arról szólva, hogy a Freeszfe-sek vajon ebben a rendszerben kapnak valaha állami támogatást, úgy nyilatkozott:
„Nem maradtak egyedül, rengetegen siettek a segítségükre, a CEU, civilek, színházak; azok, akiknek fontos az a világnézet, amit képviselnek. Majd az élet eldönti, hogy kapnak-e állami forrásokat, ha kérnek. A magyar kultúra szereplőinél nem érzek félelmet. A legnagyobb részük konfliktuskerülő. Már mindent láttak, kaptak sok pénzt, kaptak keveset, voltak hatalmon a barátaik, és voltak az ellenségeik. Vannak néhányan, akik kiállnak a reflektorfénybe politizálni, és nekimennek az aktuális hatalomnak, de a legtöbben a büfében mondják el a véleményüket, mert tudják, hogy a magyar kulturális elit, minden véleménykülönbség ellenére, egy társaság. Összekötik őket a kollegiális, baráti, szerelmi, testnedvi kapcsolatok. A konfliktusaik is leginkább a régmúltban gyökerező személyes sérelmek” – véli Szabó László, aki a Nemzeti Színház tanácsadójaként is dolgozik.

Forrás: HVG 2023.11.02 – 14,15,16,17. oldal,
Szerző: Hamvay Péter