13 pontban foglalta össze kultúrpolitikai gondolatait Szabó László, a Magyar Teátrumi Tárasaság titkára, a Puskás – A musical, illetve a Kőszívű – A Baradlay-legenda című előadás producere, amelyben többek között önálló magyar musicalszínház mellett érvel. Az írás teljes terjedelmében a jövő héten megjelenő Kommentár című folyóiratban olvasható – számolt be az Index.
Szabó László leszögezi: eljött az ideje, hogy leszámoljunk egy tévedéssel. Be kell látnunk, hogy hibás az a kultúrpolitikai krédó, amely egy nemzet kultúráját pusztán megmaradásának és fejlődésének zálogaként kezeli.
„A kultúra egy nemzet identitásérvényesítő eszköze (ha akarom: fegyvere) is, melyet folytonosan és kreatívan kell használni. Ma már nem kérdés, hogy a nemzetek közti verseny valójában kulturális versenyt jelent, és e kompetíciónak legfeljebb része a gazdasági és politikai verseny.”
EBBŐL FAKADÓAN A SIKERES MAGYAR KULTURÁLIS POLITIKA SZERINTE NEM LEHET SIMULÉKONY, MEGENGEDŐ VAGY ELNÉZŐ – ÉPPEN HOGY TÉRFOGLALÓ, DOMINÁNS ÉS HARCOS KELL, HOGY LEGYEN.
Bizonyítania kell minden felületen, formában és minden időben, hogy a magyar nemzet kultúrája megállja a helyét a kultúrák versenyében. Szerinte még ennél is tovább kell menni: nem elég versenyképes kultúrpolitikát vinni, hanem versenyre éhes, a versenyt kereső kultúrpolitikára van szükség – adta hírül az Index.
Szükséges továbbá, hogy a magyar kultúrpolitika összefoglalható legyen egyetlen esszenciális mondatban. „Nem azért, mert a leegyszerűsített politikai kommunikáció korát éljük (de valójában ezért is), nem is azért, mert könnyebbé teszi az eligazodást (pedig valójában könnyebbé teszi), és nem is azért, mert ezzel meg lehet úszni a bővebb kifejtést.” Hanem azért, mert a kultúrpolitika intézmények, programok irányítását, felügyeletét jelenti, rengeteg államigazgatási aktussal, ezért szükséges a világos és egyértelmű mérce. Ez az egy mondat pedig a következő: A világ legjobb dolga magyarnak lenni!”
Úgy véli, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) feladata is meg kell, hogy változzon. „A különalkus, rejtett költségvetéspótló működési modell helyett a feladata a kulturális inkubáció legyen” – szögezi le Szabó László.
Az írás teljes terjedelmében a jövő héten megjelenő Kommentár című folyóiratban olvasható.