Ahogy arról a napokban beszámoltunk, Szabó P. Szilveszter is indul az Operettszínház igazgatására kiírt pályázaton. A Blikknek és a Súgópéldánynak most arról nyilatkozott, miért érzi úgy, hogy másfelé kéne haladnia a színháznak.

„Egyrészt több mint húsz éve tanítok, látom a tanítványaim eredményeit, és hogy milyen széles az a skála, amin belül sikerült elhelyezkedniük a szakmában. Ehhez hozzájönnek azok a megaprodukciók – például a Puskás, a musical a Kőszívű – a Baradlay-legenda, vagy Az Ég tartja a Földet –, amelyekben más színházakban játszó kollégákkal is dolgozom. Emellett rövid ideig az Operett Színház Musical tagozatának művészeti vezetője voltam, amelyre Kiss-B. Atilla kért fel. Ez idő alatt fogalmazódott meg bennem igazán, hogy másképp gondolkodom a színházról, mint ő, és ezt most szeretném is megmutatni” – nyilatkozta a színművész Vass Antónia interjújában.

A kérdésre, miért döntött úgy, hogy beadja a pályázatát az Operettszínház igazgatói posztjára a Blikknek azt is hozzátette: „A legfontosabb leszögeznem, hogy nem Kiss-B. Atilla vagy épp Szente Vajk ellenében döntöttem így, hanem az Operettszínházért, hiszen én a színház nyelvén beszélek. Vajkkal például sokat dolgoztunk együtt és a pályázatomban is az áll, hogy számítok rá rendezőként. A közel 30 éves pályafutásom során sok vezetés alatt, sok mindent megéltem. Amióta 1996-ban először megkaptam az Elisabeth című musicalben a Halál szerepét, azóta folyamatosan kapok feladatokat az Operettben, de sosem voltam tag. Amikor KissB. Atilla felkért, hogy szeretné, ha én lennék a musical tagozat művészeti vezetője, gondolkodás nélkül igent mondtam. Tervek, ötletek születtek, kapcsolatok jöttek létre, ám ezekből végül semmi nem lett. Emiatt persze – bár sokaknak úgy tűnt – nincs bennem sértettség, hisz az Operett mellett számos más feladatom is van.”

Arról szólva, miből gondolták, hogy sértett lenne, kifejtette: „Amikor felkértek a La Mancha lovagja főszerepére, a kevés tervezett előadásszám ellenére is boldogan igent mondtam, bár a kétségeimet tovább erősítette a többes szereposztás. Hármas szereposztással nem optimális játszani, hisz a színészet dinamikája a kettes szereposztások esetében ideális, márpedig ezt a darabot a többihez hasonlóan így tervezték bemutatni. Ennek ellenére vállaltam. Aztán nagyon elhúzódott a próbafolyamat elkezdése, közben több felkérést is kaptam, például a Karinthy Színházban is vállaltam rendezői feladatokat, majd beütött a Covid. Végül visszamondtam a szerepet, mert a színész a játékért és a megélhetésért is dolgozik, nekem pedig közben szerencsére sok felkérésem lett. Ezt sokan sértettségnek gondolták, holott nem volt az.”

Szabó P. azt mondja, tudja, hogy az Operettszínháznak merrefelé kellene haladnia: „A régi sikerdarabok, mint az Abigél, a Rebecca vagy az Isten pénze, lekerültek a műsorról, pedig ezek az igazi jutalomdarabok színésznek és nézőnek egyaránt. A mi Rebeccánkat például Londonban és Bécsben is emlegetik a mai napig. Hiányoznak a külföldi vendégjátékok, az értékes színészi feladatok, és ezt mindenki látja. De ha csak a saját példámat veszem, míg korábban egy hónapban akár több mint 30 előadásom is volt, most 4 darabban játszom, és van, amelyikben mindössze egy évben hatszor.  (…) Visszatérnék a klasszikus operett hagyományokhoz. A temperamentum, a sikk, az elegancia és az önirónia – hogy nem rajtunk, de velünk nevet a közönség -, ezek mind a sikeres operett alkotóelemei. Mert valójában nem az operett műfaja a hungarikum, hanem a benne játszó színészek, hogy ők hogyan játszanak. Az ifjúság és a gyerekek bevonzása is fontos, mint ahogyan a szépirodalmi művek műsorra tűzése is. A három játékmentes nap is rengeteg. Növelném az előadásszámot. A fennmaradó szabadnapon pedig a színházarculatához kapcsolható vendégelőadók, zenekarok, táncegyüttesek produkciói kerülhetnének színpadra” – fejtette ki terveiről a Blikknek. 

A Súgópéldánynak azt is leszögezi, nem egy régi érát akar visszahozni, hanem az elmúlt évtizedek tapasztalatait beépítve, tehetséges, hozzáértő emberekkel szeretné működtetni az intézményt: „Ezért kértem fel például Aczél Andrást ügyvezető igazgatónak, aki egy hihetetlenül nagy tudású szakember. Mellé főrendezőként társulna Somogyi Szilárd, illetve művészeti vezetőként Várkonyi Mátyás. Tehát olyanokkal dolgoznék együtt, akiket az elért eredményeik, a gondolkodásmódjuk és a színházban eltöltött éveik határoznak meg a szakmán belül. Ezért számítok a számomra a Színház történelmével egybeforrt Makláry László vagy akár Silló István, Kesselyák Gergely, Balassa Krisztián, Oberfrank Péter, Mihalics János munkásságára. Emellett nem hiszek abban a fajta színházcsinálásban, amibe a dolgozók lelkileg és testileg is belerokkannak, mert annak nincs értelme.”

„Az angolszász típusú színházcsinálásban hiszek, illetve abban a tradícióban, ami Magyarországon is elterjedt: a nézők színészeket kötnek egy-egy előadáshoz, vagy szerephez. Elég, ha csak a Vámpírok báljára, a Jekyll és Hyde-ra, vagy az Elisabeth-re gondolunk, mindegyikhez kapcsolódik egy név vagy arc. Azt gondolom, hogy újra el kell érni az évadonkénti minimum hat új előadás bemutatását – ebbe beletartozik a kísérleti előadásoktól kezdve sok minden –, valamint törekedni kell egy bevételekre építő, piaci alapon fenntartható színház működtetésére. Utóbbi azért nagyon fontos, mert ettől lesz egy intézmény sikerorientált” – részletezte Szabó P. Szilveszter Vass Antóniának.