Szacsvay László, azaz Szacsy 55 éve lépett először a deszkákra, amit – mint meséli a Kultúra.hu-nak – még mindig érez a talpán. Ennyi év kellett ahhoz is, hogy egy nagyjátékfilm főszereplőjeként sok szempontból saját magát játszhassa el. Gáti Katalin Teodóra kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, mit szólt hozzá, amikor őt választották a Valami madarak főszereplőjének, a Nemzet Színésze kifejtette:

„Az első meglepetés az volt, hogy ilyen vén fejjel még filmezni hívnak. Örültem neki; nem is emlékszem rá, mikor forgattam utoljára nagyjátékfilmben. A második akkor ért, amikor kiderült, hogy a történet öregek otthonában játszódik. Elképedtem, hogyan juthattam eszébe pont én a rendezőnek, de rájöttem, tulajdonképpen jómagam is élhetnék már ott. Elmúltak azok az idők, amikor hősszerelmest játszottam; mára mi mást osztanának rám, mint öregembert? (…) Nem volt nehéz dolgom Takács Bélával – aki talán a vezetéknevének köszönhetően dolgozott korábban a szövőgyárban –, mert csak magamat kellett hoznom. Ott mondjuk még nem tartok, hogy rendszeresen elessek, de azért velem is előfordult már, hogy megszédültem, és azt például már megtanultam, hogy nadrágot csak ülve szabad felvenni. (…) A teniszpályán persze, ahol civilként játszom, egészen más a helyzet, ott aztán semmi bajom!” – mesélte Szacsvay László.

A felvetésre, miszerint csodás humora van, kifejtette:

„A jókedv sok munkába kerül: csinálni kell, nem jön magától. A humor az egyetlen gyógyszer, ami mindenre jó, és nincs mellékhatása. Kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét! Úgy próbálok túlélni, hogy mindenen röhögök, pedig sok szörnyűség történt-történik körülöttem az utóbbi időben. Majdnem mindennap jön valami, ami arra predesztinálhatna, hogy ki se menjek többet az utcára, de el kell fogadni, hogy a halál az élet része. Ráírják a cigarettára, hogy halált okoz, de tudja, mi okoz biztos halált? A születés! Persze nem mindegy, hogyan, mikor, de egyszer vége van. Ha valaki ezt nem érti meg, csak szomorkodni tud.”

A Valami madarak című filmről itt írt a Kultúra.hu, Hevér Dániel rendezővel pedig itt beszélgettek.