Budapesten született, kaposvári színészhallgató volt, aztán Debrecenbe szerződött, most pedig a tatabányai Jászai Mari Színház tagja. 2018-ban a legjobb 30 év alatti színésznőnek választották a POSZT-on és nemrég beköszöntött az életébe az első filmfőszerep. A 168 óra kérdezte Szakács Hajnalkát.

A teljes interjú a 168 órában olvasható.

Arról szólva, hogy élte meg, hogy tapasztaltabb színésznőként került reflektorfénybe, kifejtette: „Annak idején azt is csak az utolsó utáni pillanatban mertem kimondani – édesanyám bátorítására -, hogy színész akarok lenni. Mindig is a közösségi élmény vonzott leginkább a színjátszásban, de akkor még nem tudtam, hogy nekem ezzel tényleg dolgom van. Végül Kaposvárra vettek fel, aztán a színházakban, amelyekben dolgoztam, nagyon sok rendezővel sokféle darabban, szerepben és színházi nyelvben kipróbálhattam magam, és annyi impulzus ért, hogy az utóbbi években végre kezdett összeállni, mit akarok képviselni és ki akarok lenni ebben a szakmában. Amióta Tatabányán vagyok, többen látnak, és én is gyakrabban tudom megnézni a kollégákat, eljutok castingokra, jobban szem elé kerültem, miközben bennem van az az erő, amit a mögöttem álló tapasztalat és rutin ad. A színházban megtanultam, hogyan működöm, és ennek a filmezésben is nagy hasznát veszem.”

Szakács Hajnalka a Frici és Aranka című filmben Böhm Arankát, Karinthy Frigyes feleségét alakítja. Ennek kapcsán elárulta, a fiktív alakoknál sokkal inkább a fantáziára kell hagyatkoznia, a valóságos karakter esetében viszont a visszaemlékezések, leírások segítik abban, hogy milyennek látta a figurát a környezete: „Ez most is nagyon feltöltött, erős mankókat kaptam általuk. Egyébként is úgy szoktam nekiugrani a szerepelemzéseknek, hogy a szereplő saját belső életén túl a körülötte lévők reakcióin és gondolatain át próbálom szemlélni a karaktert, mert nem biztos, hogy ugyanazt láttatjuk és látják rajtunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Tizenéves koromban egy pszichológiai játékban egy állat bőrébe kellett képzelnem magam. A gólyát választottam, mire azt felelték, hogy gólya nem lehetsz, mondj gyorsan egy másikat. Akkor pillangó, mondtam, de arra is azt a választ kaptam, hogy nem lehet, harmadikat kérnek, erre rávágtam, hogy majom szeretnék lenni. Mint kiderült, az első állat azt szimbolizálta, milyennek szeretném láttatni magam, a második azt, amit tényleg látnak belőlem, a harmadik pedig azt, amilyen valójában vagyok. Ez nagyon nagy út: hogyan lettem a méltóságteljes, gyönyörű gólyából pimasz kis majom? Ebből kiindulva mindig emlékeztetem a karaktereimet arra, hogy mások szemén keresztül is nézzék magukat. Arankát nagyon impulzív, szenvedélyes, karakán, látványos megjelenésű, harsány nőnek írták le, és fontos volt, hogy megtartsam ezt a részt, de azt az apró kis hangyát is felfedhessem, akinek érezte volna magát, ha nem törekszik arra, hogy hatalmas vadállatnak mutatkozzon. (…) Aranka azt a látszatot kelti, hogy sebezhetetlen, ha ő támad, nem érheti bántás. Ő így élt túl. (…) Érdemes látni, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, amelyekkel mi is, és hogy a tehetség, a művészlét sokszor érzelmi kiszolgáltatottsággal jár.”

Az SZFE ügye kapcsán, arról szólva, hogyan éli meg azt, ami most zajlik a szakmában, Szakács Hajnalka elmondta: „Nagyon fáj, hogy az előző generációk kibeszéletlen sérelmei most a fiatal generációkon csapódnak le, és emiatt a hatalmi harc miatt sok fiatal nem kaphatja meg azt, ami járna neki. Azok, akik közvetlenül benne voltak ebben az egészben, nem fogják megúszni trauma és sérelem nélkül, egy darabig még mindenképpen magukkal hurcolják majd ezeket az élményeket, és ez borzalmas, miközben persze törvényszerű is: eltalálta őket ez a golyózápor, és megsebesültek. Rettenetesen szomorú, hogy ennyire szétesett a szakmánk, és én nagyon sokat dolgozom azon, hogy ne vigyem ezt tovább a saját generációmmal. Rémesen bánt, hogy jelenleg minden művészi kérdés politikailag is azonosítható, és nagyon szeretnék ez alól felszabadulni. Ha egy castingon művészként megítélnek, az teljesen rendben van, de ne az legyen döntő, hogy nem vagyok elég baloldali vagy jobboldali.”

A teljes interjú a 168 órában olvasható.