„A dokumentumfilmezéshez kell egyfajta, jó értelemben vett kegyetlenség, ami bennem sajnos nincs meg, ügyetlen vagyok” – nyilatkozta a Népszavának az év talán legnagyobb filmes felfedezettje, Szakonyi Noémi Veronika szabadúszó filmrendező, forgatókönyvíró és producer.

A teljes interjú a Népszavában olvasható.

Népszava 2022.12.29 – 1,5. oldal

Noémi a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett mesterdiplomát nemzetközi kapcsolatok szakon, majd három évig ösztöndíjjal Kínában tanult, ahol 2011-ben elvégezte a Pekingi Filmakadémia egyéves filmkészítőképzését. 2012-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mesterképzésére, ahol 2015-ben diplomázott. Rendezőként 2022-ben készítette el első játékfilmjét Hat hét címmel, amely a Szarajevói Filmfesztiválon debütált, és többek között megnyerte a CineFest Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját, illetve a Tallinn Black Nights Film Festival Just Film szekciójának Nagydíját.

Első kisjátékfilmjét Kínában forgatta le, melyet rögtön be is tiltottak: „Igazából nem döbbentem meg, mert kellemetlen témát boncolgatott: az ősi kínai városi utcák házainak elbontását, hogy legyen hely az újonnan épített épületeknek. Egy idős bácsit követtünk, az ő szemén keresztül mutattuk meg a folyamatot. Akkoriban még lehetett abban bízni, hogy enyhül, esetleg demokratizálódik helyzet, de Hszi Csin-ping hatalomra lépésével sajnos rosszabb lett, ezért döntöttem úgy később, hogy nem fogok visszamenni Kínába.”

A Hat hét eleinte dokumentumfilm lett volna a nyílt örökbefogadásról, végül egész estés fikciós film lett. Erről szólva a rendező elárulta: „Egy dokumentumfilm esetében nagyon közel kell lennünk a szereplőkhöz, és ebben az érzékeny helyzetben azt éreztük, hogy a kamera és a mi jelenlétünk befolyásolná őket a döntésükben. Nem éreztük jól magunkat ebben a helyzetben, sőt bennem etikai kérdéseket is felvetett. A dokumentumfilmezéshez kell egyfajta, jó értelemben vett kegyetlenség, ami bennem sajnos nincs meg, ügyetlen vagyok. Máté sokkal bátrabb ezen a téren. A Hat hét esetében mindketten túl érzékenynek ítéltük a helyzetet. Annyi kutatás volt már a hátunk mögött, hogy tudtuk: játékfilmmel olyan közel tudunk menni, amennyire csak akarunk, készítsük el így, persze megtartva azt a fajta dokumentarizmust, ami számunkra természetes. Fontos nekünk, hogy a film kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy Magyarországon eltörölték a kötelező örökbefogadói tanfolyamot, pedig ez elemi része a felkészítésnek. Szeretnénk, ha a tanfolyam újból kötelező lenne. Annyi kutatás volt már a hátunk mögött, hogy tudtuk: játékfilmmel olyan közel tudunk menni, amennyire csak akarunk.”

A kérdésre, az a fajta alkotói felelősség, amelyről beszél, tanítják vagy az alkotó személyiségből kell, hogy fakadjon, úgy válaszolt: „Mindkettő. Egy dokumentumfilmes esetében az empátia és a felelősség nagyon fontos, erre a tanáraink mindig felhívták a figyelmünket. Ha végigcsinálsz egy saját filmet, ezt a bőrödön tapasztalod meg. (…) A Hat hét egy kísérlet volt, és kíváncsian várom a véleményeket, hogy kinek mi tetszik és mi nem. A filmünk fő ereje a karakterből, illetve az ahhoz kapcsolódó érzetekből fakad. Ezt próbáltam a lehető legőszintébben megmutatni.”

A felvetésre, miszerint a Zsófit alakító Román Katalin óriási felfedezés, kifejtette: „Roppant erős víziónk volt, tudtuk, hogy kicsoda Zsófi. Így a casting hosszú volt. Szinte minden szóba jöhető színésznőt, sportolólányt megnéztünk, de nem találtuk Zsófit. Aztán az egyik volt osztálytársunk, Molvay Norbi mondta, hogy neki van egy szuper tehetséges tanítványa. Bejött Katu, improvizáltunk vele néhány jelenetet, és a zsigereinkben éreztük, hogy ő az. Amikor visszanéztük a felvételeket Mátéval, mindketten libabőrösek lettünk: megtaláltuk Zsófit. (…) Utólag kiderült, hogy a casting előtt Norbi azt mondta Katunak, hogy minden kérdésünkre mondjon igent. Így amikor megkérdeztük, hogy tud-e pingpongozni, rávágta, hogy igen, tud. Mi azért készültünk egy pingpongasztallal, és azonnal láttuk, hogy úgy fogja az ütőt, mintha palacsintasütő lenne. Ekkor jöttek a Statisztika PSC nagyszerű edzői és sportolói, akik két hónap alatt felkészítették őt úgy, hogy a néző biztos lehet abban, hogy tud játszani. Ez Katunak is napi öt-hat óra edzést jelentett.”

A teljes interjú a Népszavában olvasható.

Népszava 2022.12.29 – 1,5. oldal