A tizenéves élsportoló, Zsófi úgy dönt, hogy nem kívánt gyerekét örökbe adja. Hat hete van meggondolni magát – erről szól az elsőfilmes Szakonyi Noémi Veronika díjnyertes filmdrámája, a Hat hét. Az alkotásról kérdezte a HVG oldalán Matalin Dóra.

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.

A Hat hét dokumentumfilmnek indult az örökbefogadásról. Arról szólva, miért lett mégis játékfilm, a rendező elmondta: „Dokumentumfilm-rendezőként végeztünk a Színművészeti Egyetemen alkotótársammal és férjemmel, Vincze Máté Arturral. Először az egyetem végén beszélgettünk a hathetes időszakról, ami alatt az életet adó anyák meggondolhatják magukat az örökbeadásról. Máté kutatta a témát, beszélt ezzel foglalkozó civil szervezetekkel, örökbefogadókkal és örökbeadókkal. Mégis úgy éreztük, nem biztos, hogy az állandóan jelen lévő kamerával etikus lenne extra stresszt helyezni a szereplőkre, mert ezzel esetleg a döntésüket is befolyásolhatjuk. Ezt semmiképpen sem akartuk. Nyilván lehet úgy is dolgozni, hogy az ember nem forgat a rizikós helyzetekben, de a dokumentumfilmben fontos a közeli jelenlét. Úgy éreztük, ebben az esetben fikcióban közelebb tudunk menni.”

Szakonyi Noémi Veronika arról is beszélt, váratlanul érték a fesztiválsikerek, de a szíve mélyén reménykedett, hogy szeretni fogják a munkáját.

A kérdésre, mi az oka, hogy a vér szerinti apa alig tűnik fel a történetben, elárulta:
„Kutatásaink szerint az életet adó anyák többsége ebben a helyzetben magára marad. Hiába van ott a nyílt örökbefogadásoknál a segítő civil szervezet, és jó esetben a család is, mégis egyedül kell átvészelniük a folyamatot. Ezek a történetek tele vannak hiányzó férfiakkal, apákkal, nagyapákkal.”

Annak kapcsán, hogy több magyar rendező panaszolja, hogy jelenleg csak egy szűk kör készíthet állami támogatással filmeket, Szakonyi Noémi Veronika azt is kifejtette, érzi-e, hogy fogynak a lehetőségek:
„Nagy projektek készülnek óriási költségvetésből, szűkül a tér, kevesebb alkotó kap lehetőséget. Nemrég a Berlinalén próbáltam partnereket találni a következő filmünkhöz, ami nem jelenti, hogy nem kell hozzá magyar támogatás, de talán több különböző forrásból is össze lehet rakni. Nekünk, magyar filmkészítőknek most egyszerűen muszáj kimennünk a világba, és keresni a lehetőségeket, ösztöndíjprogramokat, pályázni nemzetközi alapokhoz.”

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.

HVG 2023.03.02 – 38,39. oldal