Legszemélyesebb történetéből készített monodrámát. Titokról, magányról, elszigeteltségről, önmaga újbóli fel-építéséről és identitáskereséséről beszélgetett vele a Magyar Narancsban Czenkli Dorka, de szó esett arról is, hmiért nem tagja már a Pintér Béla és Társulatának, és milyen szabadúszónak lenni.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.11.16 – 28,29. oldal
A Született: Wágner Emese a saját identitáskereséséről, örökbefogadása történetének kiderüléséről, szorongásról, magányosságról szól. A darab szerint egy elszólásból derült ki, hogy nem a szülei vér szerinti gyereke:
“A családban senkire sem hasonlítottam, mindig is idegennek, másnak éreztem magam. Talán ezért is döntöttem úgy már fiatal felnőttként: el kell távolodnom tőlük, hogy választ találjak. Dániába kerültem, és ott akadt a kezembe egy pszichológiai könyv, amelyben az elhagyott csecsemők leépüléséről olvastam, és az utolsó fázis leírásában – ,,a csecsemő már azt is elfelejti, amire vágyott” – magamra ismertem. (…) Egyszerre volt fájdalmas és csodálatos, de azután a teljes szétesés következett. Újra fel kellett építenem magamat. Ez hosszú folyamat volt, ahogy a feldolgozás is. A mai napig tudathasadásos állapotot jelent, ami és ahogy történt velem, de mindez az életem, az identitásom része, és azt gondolom, életem végéig tart a feldolgozása, csak már egyre könnyebb lesz.”
Szalontay Tünde arról is beszélt az interjúban, hogy volt módja találkozni a vér szerinti anyjával: “Nem sokkal a próbafolyamat előtt újra megkerestem őt, és akkor belement, hogy meséljen. Sikerült felvennem a beszélgetésünket, ami bele is került az előadásba. Bár eleinte elképzelni sem tudtam, hogy egy ennyire személyes szöveget használjak, lassan beláttam, mennyire fontos tartópillére lehet a darabnak, hogy pont a realitásával vezeti be a nézőt, és tartja meg a többi, valóságtól elrugaszkodottabb részt is.”
Azt is hozzátette: “Valahol evidens is, hogy színészként arról kell beszélnem, ami igazán mélyen foglalkoztat. Megtaláltam egy kis naplóbejegyzést, ahol azt írtam: ,,Talán azért történt meg mindez velem, hogy be tudjak nektek számolni.” Az is érdekes, hogy a kezdetekkor vajon mi vitt a színház felé, miért érdekelt, és miért mozgásszínházzal kezdtem el foglalkozni először. A színházban sok mindent meg lehetett élni, amit az életben nem tudtam, ez – a terápia mellett – egészen biztosan sokat segített. Nagyon érdekes és fájdalmas, hogy miközben a színházban sok szerepet eljátszhattam, sokáig még fogalmam sem volt arról, hogy ki vagyok valójában. Az önéletrajzi monodrámával viszont a rejtőzködő énem határait is feszegetem” – vallotta Szalontay Tünde.
Arról szólva, hogy sokáig volt Pintér Béla fontos színésze, elárulta: “Nem én léptem ki, hanem olyanná vált a helyzet köztünk Bélával, hogy úgy volt természetes, hogy elengedjük egymást. Túl régóta dolgoztunk már együtt, sok volt a feszültség, amit nem tudtunk feloldani, megtört a bizalom, így bekövetkezett a szakítás.”
A független színházak helyzetét Szalontay Tünde is egyre nehezebbnek látja: “Az a legijesztőbb, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk a hatalommal szemben. (…) Azt hiszem, csak valami forradalmi lépés hozhatna változást – de nem tudom, hogyan.”
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.11.16 – 28,29. oldal