Liber Ágoston a Bolond Istók című új magyar filmről, Arany Jánosról és a színészetről.

Már látható a mozikban az Arany János vándorszínészként töltött félévét felelevenítő Bolond Istók című romantikus film. A címszereplőt, a 19 éves Arany Jánost a tehetséges fiatal színész, Liber Ágoston alakítja, aki negyedéves hallgatóként könnyen talált közös pontokat az általa megformált főhőssel, mert benne is tombol a szenvedély a színházcsinálás és az élet megismerése iránt.

Hogyan készültél fel a Bolond Istók címszerepére?

Végtelenül nagyra tartom Arany Jánost, szóval lett volna okom a pánikra a felkérés után. Viszont nem véletlenül szerepel Istókként a főszereplő a film legutolsó pillanatáig, mert nem a később kitűnő költővé váló Arany Jánost kellett megformálnom, hanem azt a fiatalembert, akiből majd Arany János lesz. Egy olyan embert, akiben tombol a szenvedély a színházcsinálás és az élet megismerése iránt és ezt a figurát negyedéves színész hallgatóként elég közel éreztem magamhoz.

Hogyan gondolsz vissza a Bolond Istók forgatására?

Számos, érzelmileg és az adott helyzet szempontjából is rendkívül összetett jelenet szerepelt a forgatókönyvben, amelyeket nagyon izgalmas feladat volt a kamerák előtt megoldani.  Az egyik kedvenc forgatási élményem a tóalmási kastélyhoz fűződik, ahol nem csak a főhős, de a történet szempontjából is fontos fordulat következik be. Istókokban akkora törés keletkezik, hogy dühében, csalódottságában szétveri a helyi bált, felborít egy hatalmas, cserépedényekkel, étellel telepakolt asztalt, lisztes zsákokat dobál szét. Sőt egy malomkövet is odébb akar dobni, ami után tömegverekedés alakul ki és őt is jól helyben hagyják. Ezt a jelenetet nagyon szórakoztató volt felvenni, bár sokszor nem lehetett megismételni.

Miben más a színész megítélése most, mint 1836-ban, amikor a film játszódik?

A színészek megítélése mindig változó volt a történelem során. Sokan tisztelik, amit csinálunk. Mások ugyanakkor nem tudják hova tenni azt, hogy olyan pillanatokat jelenítünk meg színpadon, amelyekhez az embernek a való életében végtelenül személyes viszonya van. Azok, akiket ez zavarba hoz nem veszik számításba, hogy a színész személye sosem egyezik a szerepével, még ha néha vannak hasonlóságok is. Épp emiatt bizonyos közegekben a mai napig merész vállalás, ha valaki úgy dönt, hogy színész lesz. Ez valamelyest igaz rám is. Idő kellett, hogy megértsék a körülöttem lévők, hogy számomra a színészet nem egy ifjonti hóbort, hanem tényleges hivatás. Amikor ezt elfogadták, akkor nagyon szerencsés módon rengeteg támogatást is kaptam, hogy elinduljak ezen az úton. Arany János esete teljesen más volt. Közhelyesen hangzik, de ő tényleg mindent feláldozott, hogy színész lehessen. Ráadásul abban a korszakban napjainkkal összevetve összehasonlíthatatlanul bizonytalanabb és ínségesebb élet vár arra, aki színészetre adta a fejét.  Sokkal mélyebb fanatizmus kellett hozzá, mint manapság.

Mi jelenti számodra a színészet fő vonzóerejét?

A sokfélesége. A színész a színpadon, filmen számtalan helyzetet, hivatást érzelmet élhet meg. Egyik nap lehet orvos, másik nap nemesember, harmadik nap egy szellem. Viszont, ami ennél is fontosabb az az, hogy mit váltanak ki a közönségből a színpadon látottak. Rám több előadás is erősen hatott, mielőtt erre a pályára léptem. Olyanok, amelyek egyik, vagy másik személyes problémámmal kapcsolatban döbbentettek rá igazán fontos felismerésekre.  Hiszem, hogy a színháznak lehet terápiás hatása. Szerencsés pillanatokban a látottak akár sokéves feszültségeket oldhatnak fel a nézőben. Reménykedem benne, hogy én is okozok vagy okozhatok majd ilyen pillanatokat azokkal a filmekkel, előadásokkal, amelyekben szerepelek.

 Zárásként áruld el, hogy melyik Arany János műhöz kötődsz a leginkább?

Nem könnyű kérdés. Legelőször egész kicsi koromban, diafilmen találkoztam a Toldival. A szüleim olvasták fel, amit nagyon szerettem. Később már magam is többször elolvastam ezt a fantasztikus alkotást.  A kötelező verseit és balladáit csak azért nem sorolom fel mert azokat tanítják, sokan is ismerik, de ettől függetlenül egytől-egyig remekművek. A Shakespeare fordításait szintén szeretem, illetve az egyetemen foglalkozhattam A békák című Arisztophanész vígjátékkal, amiben Arany János tolmácsolásában egészen furcsa, de végtelenül vicces nyelvezetet használnak a szereplők. Valamint létrejött egy előadás, A Barátomhoz című koncertszínházi darab, ami Petőfi és Arany levelezését dolgozza fel. Ebben én Petőfit alakítom, míg Arany szerepében a volt egyetemi osztálytársam, barátom, Krasznai Vilmos látható. A színpadra alkalmazott előadás ötlete édesapám, Liber Endre fejéből pattant ki még 2023-ban, amit Hégli Dusan koreográfus, rendező és Enyedi Éva színésznő, dramaturg vitt aztán színre. Az előadásban együtt dolgozunk a Tükrös Zenekarral, Ferenczi Gyurival és a Rackákkal. A darab tavaly télen debütált a Müpában, idén november 22-től pedig az Átriumban játsszuk majd rendszeresen. Most ez a kedvencem Arany János kapcsán.