Hosszú társulati lét után évek óta szabadúszóként dolgozik Szamosi Zsófia. Filmes sikerek, díjak, jó színházi munkák, meg olykor a csendek rajzolják most a pályáját. A Revizor kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A felvetésre, miszerint játszott a Vígszínházban, függetleneknél, most szabadúszó, tavasszal pedig azt nyilatkozta, esetleg a színészetet is abbahagyná, Szamosi Zsófia elmondta: “Nem szeretném, de lehet, hogy muszáj lesz. Most annyi minden bizonytalan, szabadúszóként még nehezebbnek érzem a jelenlegi helyzetet. Öt éve vagyok szabadúszó, közben szültem, két év kimaradt, aztán az elmúlt év a járvány miatt volt bukó. Ebben a szakmában ez nagyon sok. Nem dörömbölnek az ajtón, hogy velem akarnának dolgozni. A Színművészetin végeztem, évekig dolgoztam a Vígszínházban és a Pintér Bélánál töltött évek alatt is jócskán voltak olyan feladatok, amikkel felhívhattam magamra a figyelmet. (…) Annál, hogy azóta is csinálom a dolgomat a lehető legjobban, nem tudok többet tenni. Eléggé alkalmatlan vagyok az önmenedzselésre.”
Szamosi Zsófia azt is elárulta, szerette a nagyszínpadot, amire korábban még nem voltam elég érett, alapvetően azonban az a fontos számára, hogy milyen minőség jön létre: “Bennem minden iránt van éhség, amit igazinak, hitelesnek érzek.”
Ősztől Bodó Viktorral, Gigor Attilával, Rácz Attilával közös prózai osztályt vittek volna a Színműn. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: “(…) Fél évig intenzíven dolgoztunk a tervezeten, amiben sok más újítás is van. Nagyon elszomorító, hogy politikai csatározás színterévé vált az SZFE: egy intézmény, ami nagyon sok értéket örökített tovább, színvonalas képzést adott, az most lenullázódott. Nem gondolom, hogy nem volt mit megújítani, de annak egy konszenzussal, egyeztetéssel megvalósuló folyamatnak kellett volna lennie. A legszomorúbb, hogy a hallgatók érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyták. Az életükkel, a jövőjükkel játszanak. Elképesztő mindaz, amit végig csináltak kitartásban, egyenességben, kommunikációban az utóbbi hónapokban. (…) Elkeserít, hogy ennyire a politika számít és nem a minőség.”
A teljes interjú ITT olvasható.
Szerző: Marton Éva