A február 1-i Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon c. előadást a nemrég elhunyt színházi producer, Szilágyi Mari emlékének ajánlja a csapat. A SzínMűHely Produkció darabjáról az írásokat összeállító rendezővel, Pass Andreával és az egyik színésszel, Kenéz Ágostonnal, a 2022-ben életre hívott DanteCasino alapítótagjaival beszélgetett Bordás Katinka.

Nyolc fiatal szövegeiből állt össze a Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon c. előadás. Hogyan zajlott az írás folyamata?

Pass Andrea: Szilágyi Mari ötlete volt egy féléves, középiskolásoknak szóló drámaíró workshop szervezése, ami még a Covid előtt meg is valósult, majd egy szcenírozott felolvasószínházzal zárult a Jurányiban. Remek csapat jött össze. Ajándék az élettől, hogy ezekkel a fiatalokkal dolgozhattam, közülük sokan barátok is lettek. Szerettük volna folytatni a munkát, de abban az időben rengeteg színházi elfoglaltságom volt, viszont a járvány kitörése és a vele járó leállás lehetőséget teremtett nekünk. Megkerestem őket, hogy mi lenne, ha írnának arról, ami velük történik, hogyan élik meg az érettségizők, hogy elmarad a szalagtűzőjük, a ballagásuk. Elindult az egy évig tartó írói folyamat, tehát több járványhullámot is átéltünk együtt, ők pedig közben egyetemisták lettek. Az elején az összezártságról, különböző társadalmi történésekről szóltak a szövegek, és ahogy haladtunk előre az időben, egyre meglepőbb, durvább jelenetek születtek.

A fiatalok által írt jelenetekből állítottad össze az előadás szövegkönyvét, de a folyamatnak nem volt célja egy előadás megszületése, igaz?

Pass Andrea: Így van, de olyan mély és izgalmas dramaturgiai utakat bejárt jeleneteket írtak, amelyekben ott volt egy különleges előadás lehetősége, ha egyszer újra kinyithatnak a színházak. Pedagógiai szempontból is fontos volt, hogy a szövegek megmérettessenek a nézők előtt, hogy az írók lássák, milyen a drámai hatásuk. Nagyon érdekes szerkezetű jelenetekről van szó, mindenkinek tükrözi a személyiségét is, így egy jó értelemben vett sokszínűség jellemzi a darabot, és ez rám is inspirálóan hatott. Szerették egymás szövegeit olvasni abban az ingerszegény időszakban. Sokat tanultak egymástól, és én is tőlük. A későbbiekben is szeretnék az írócsapattal együttműködni a DanteCasino keretein belül, ha igényük lesz rá. 

Mennyire volt kihívás egységbe szervezni a szövegeket?

Pass Andrea: Sok időt töltöttünk együtt: megismertük egymást, lényegében bizalmi kapcsolat alakult ki köztünk. A jeleneteiket egyre inkább a magaménak éreztem, menet közben is szerkesztettem őket, szívesen bíbelődtem velük. Vannak mondatok, amikről már nem tudnánk megmondani, ők írták vagy én. 

Guszti, te színészként az olvasópróbán találkoztál először a szövegkönyvvel. Mi volt az első gondolatod róla?

Kenéz Ágoston: Nagyon tetszett. Az előadás az én monológommal indul, amit Nyári László írt. Erős felütés, és ahogy hallottam, kalandos sorsú szöveg, nem is monológnak íródott. Váratlan fordulat később az is, hogy Laci másik jelenete animáció formában jelenik meg az előadásban. Amikor először fellapoztam a szövegkönyvet, egy kétoldalas kép volt ez a jelenet, fogalmam sem volt, mi ez, de nagyon tetszett, és örültem, hogy olyan előadásban játszhatok, aminek így néz ki a szövegkönyve. Fontos és értékes előadás lett, ennek köszönhetően ismeretségek és kapcsolatok születtek, sok új munkát és szoros, hosszútávú együttműködéseket eredményezett. Sokunk életében meghatározó munka volt a Hangosan lépek… Most, amikor a DanteCasino új bemutatójával, a Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát c. tantermi előadással foglalkozunk, sokszor eszembe jutnak a srácok szövegei, például Terecskei Aliznak a víz alatti monológja, Tóth Katának a messenger-üzenet jelenete, hogy milyen jól szerkesztettek, mitől működnek ilyen remekül. Újszerű, sajátságos szövegek. Érdemes újra és újra visszanyúlni ehhez az anyaghoz.

Mit mondanak el a Z generációhoz tartozó írókról a szövegeik?

Kenéz Ágoston: Nagyon máshogy gondolkodnak ők most, mint én ennyi idősen, pedig nincs nagy korkülönbség köztünk. Amikor én voltam gimnazista, írogattam szövegeket, de azok nem voltak ilyen jók, széleslátókörűek. Nem tudtam magam ilyen jól kifejezni, mint ők. Ahhoz a sok feszültséghez, ami az ő korosztályukat jellemzi, hatásos nyelvi eszközöket találtak meg. A Kerekasztal Színháznál játszom több előadásban, és ott is azt tapasztalom, hogy a Z generációhoz tartozó fiatalok jókat gondolnak, és jól meg tudják fogalmazni a mondanivalójukat a foglalkozásokon, de akkor sem esnek pánikba, ha ez éppen nem sikerül nekik. Számukra a kommunikáció az, ami fontos, nem pedig a kommunikációs csatorna.

A 2021-ben bemutatott Hangosan lépek… c. előadást a 2022-ben alakult DanteCasino előzményének tekintitek. Honnan hova jutott el a DanteCasino az elmúlt másfél évben?

Pass Andrea: Nem fogalmaztunk meg célokat, hogy hova akarunk eljutni, csak abban gyönyörködöm, hogy a DanteCasino éli az életét, még így is, hogy én most babázok és nem vagyok aktívan jelen. Amikor először leültünk, azt mondtam a srácoknak, hogy legyen ez a 2022/23-as évad kísérlet, befektetés, derüljön ki, szeretünk-e, tudunk-e hosszú távon is együtt dolgozni, és hogy mi tud megvalósulni az álmainkból. Egyedül a Mentor Műhelyért kaptak tiszteletdíjat, amire a Füge Produkcióval közösen pályáztunk, ez egy 8 hónapon át tartó tehetségtámogató program volt színház iránt érdeklődő középiskolásoknak a Jurányi Házban. Minden más szerelemből ment, és olyan csodás dolgokat csináltunk, mint az Osztályfőnöki, egy osztálytermi színházi játék, vagy Az ízetlen paprikáskrumpli, egy mesejáték tárgyjátékkal. A fesztiválsikereknek köszönhetően is egyre több figyelmet, szakmai támogatást kap a csapat, ebben az évadban már nem is ingyen dolgoznak az alkotók, igaz, ezek még mindig jelképes pénzek.

Kenéz Ágoston: Szimpatikus a működésünkben, hogy a lehetőségekhez formáljuk az igényeket. Úgy gondolkodunk, hogy van x forint, abból hozzuk ki a legtöbbet. Ha jön egy pályázat, azzal tudjunk élni. Az évadunk első fele is termékeny volt: Edelényben csináltunk egy előadást Vigyázz, kész, ne mozdulj! címmel, született két bemutatónk, mindkettő Georgita Máté Dezső rendezésében: az Utolsó nyarunk c. színházi nevelési előadás, ami az előző évad Mentor Műhelyében résztvevő diákok jeleneteiből állt össze, és a Tyúkdráma, amelynek az írói csapata majdnem megegyezik a Hangosan lépek… előadáséval. Az évadban még előttünk áll a már említett Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát, ami az Utolsó nyarunkkal együtt részt vesz a márciusi Tantermi Színházi Szemlén. Bár kevés pénzből dolgozunk, de a humán erőforrás nagy, és nem vagyunk tétlenek. Az, hogy kik és milyen munkát tesznek bele a DanteCasinoba, ellenpontozza azt, hogy milyen pénzügyi kereteink vannak a munkára. A Füge a hátszelet biztosítja. A nézői és a szakmai visszajelzések is pozitívak. Közvetlen a viszonyunk a nézőkkel: nem csak előadások után találkozunk és beszélgetünk velük, hanem egy-egy produkció létrehozásában is részt vehetnek, például a Hajnalka olvasópróbáját is kinyitjuk, ahogy tettük ezt már más előadásnál is.

A DanteCasino pár előadását nem tudjátok tovább játszani, mert az egyik tag, Vilmányi Benett külföldre költözik. Milyen érzéseitek vannak ezzel kapcsolatban?

Pass Andrea: Benett, aki az utóbbi években nagyon megválogatta a munkáit, és szinte nem is dolgozott már színházban, velünk mindenképpen akarta csinálni a DanteCasinot. Hiányozni fog a tudása, a kritikai észrevételei. Nagy vesztesége ez a magyar színházi szakmának, hogy Benett elmegy az országból. Várhatóan sokan így fognak tenni a jövőben, vagy már meg is tették, például Göndör Laci Hollandiában tanul. Szerintem a független színházi szakmának jobban meg kellene védenie az alkotóit, megtartani őket, hogy motiváltnak érezzék magukat, hogy lássák értelmét itt maradni, és most nem a pénzre gondolok. De ez egy nagy téma, nem biztos, hogy ennek az interjúnak a tárgya.

Kenéz Ágoston: Örülök neki, hogy Benett megtalálta az útját, hogy tudja, mit szeretne csinálni, és megértem a váltást, ami szakmai és magánéleti kérdés egyszerre. Nagyon jó volt, hogy ekkora lelkesedéssel, odaadóan és őszintén dolgozott velünk ebben a másfél évben az alapításunktól fogva. Amikor megcsináltuk az Osztályfőnökit, pedagógiai célzattal behívta a diákjait a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumból, hogy vendégként játszanak ebben az előadásban. Az ízetlen paprikáskrumpli koncentrált munkával egy nap alatt állt össze, és Benett nagyon megszerette ezt a munkamódszert. Azt mondta, ő mostantól sehogy máshogy nem szeretne dolgozni. 

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Pass Andrea portréját Dömölky Dániel készítette, Kenéz Ágostont Tóth Kata fotózta.