Száraz Dénes színművész közösségi oldalán osztotta meg gondolatait a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye kapcsán.

CSAK AZT A CINIKUS MOSOLYT NE!

Elindult a nagyon durva egymásra mutogatás,a másik múltjában kutakodás,hogy legalább egy pici hibát találjunk az ellenfél életében,amit aztán jól fel lehet fújni.

Nem is igen baj, ha nincs igazi bizonyíték csak meglebbentünk valamit a lavina ígyis úgyis megindul. És persze ezt az újságírók ukázra csinálhatják. ”Te, figyelj keressél már valamit a Vidnyánszky múltjában.”

”Te,figyelj keressél már valamit a Székely múltjában.”Te,figyelj keressél már valamit a színművészetisek közelmúltjában”.

És persze találnak is ezerrel. Csak azt nem látják be, hogy ennek semmi értelme, kizárólag az uszítás és az érintettek megalázása. Holott tisztelni kellene, amit Vidnyánszky Attila lerakott az asztalra és tisztelni kellene, amit Székely, Máté vagy Zsámbéki Gábor lerakott az asztalra.

És tisztelni kellene, amit a színművészetisek le szerettek volna rakni az asztalra diploma után, de ez most lehetetlennek tűnik, ahelyett most valami egészen más dolgot tesznek, kiállnak magukért a testükkel, a hangjukkal. És persze igyekeznek ezt politika függetlenül, de tudjuk ez lehetetlen, mert most mindkét oldal belőlük akar hasznot húzni, szánalmas.

Kiállnak a testükkel, a hangjukkal, mert nekik másuk nincs. Nincsenek rajzaik, szobraik, írásaik, számítógépeik, más eszközeik. Testük van és hangjuk, ezért erősebb ez minden más eddigi tiltakozásnál.

Szeretném leírni, hogy én ezeket politikai hovatartozás nélkül írom, mert a jobb oldaltól a tehetelenségemben üvölteni tudnék, bal oldal meg egyszerűen nincs, legalábbis én nem találom. Ellenzék az van, az most lett (mindkét oldal ellenzéke), a színművészetisek azok. Mert a tökük tele van, hogy nincs kommunikáció, nincs tisztelet, nincs becsület.

Arrogancia van, kivagyiság van, hatalom és erőfitogtatás van. És az eddigiek elsöprése van. No, és az a cinikus mosoly: ’Nyugodtan mondjatok ellent, lázongjatok, tomboljátok ki magatokat, jól van, ügyesek vagytok, de a végén úgy is az lesz, amit mi akarunk. Igaz, ez egy kicsit tovább tart, de annyi baj legyen.’

És mindeközben, ott az a cinikus, lekicsinylő mosoly. NO, EZT NE!

Mert az ellenfelet tisztelni, becsülni kell. Miért kell a jobb oldalnak teljesen kisajátítani a Színművészetit IS, miért kell teljesen ezt IS az ellenőrzésük alatt tartani? Mert még ne adj isten önalló, gondolkodó felnőttek kerülnek ki onnan? Csak nem félnek? Lehetett volna ezt okosabban is.

Higgyék el, mindenre nyitott emberek járnak oda és elfogadtak volna tanáraiknak jobb oldali művészeket is. Lehetne ezt simán vegyesen is vezetni. Ja, hogy talán a jobb oldali művészek kishitűek, önbizalom hiányosak, el vannak nyomva a csúnya Katonások miatt?

Hát tessék bátran megmutatni, hogy ti is lehettek, vagytok olyan jó tanárok, szakemberek. De ne így, mindent elsöpörve (úgy könnyű, valljuk be sokat nem kellett érte tenni) hanem velük együtt, egyeztetve, tisztelve a másikat.

Miért olyan lehetetlen az, ha a kuratóriumban mindkét oldalról lennének SZAKemberek (nem véletlen a nagybetű).

Mert nem tudtok egymással kommunikálni, egymás szemébe nézni, mert büszkék vagytok és sértettek. Nyílt levél az van dögivel, de párbeszéd semmi.

És biztos lesz olyan, aki majd azt mondja vagy gondolja, hogy vigyázz nehogy bajod legyen ebből Dini.

No, az az igazi baj, hogy ilyesmi miatt kell egymásért aggódnunk.

#freeszfe

Száraz Dénes