Szarvas József, a Nemzeti Színház művésze a Szabad Föld interjújában nyilatkozott arról, miért vállalt szerepet az újjá alakuló SZFE-n.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, hogy nemrég felkérték a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyik osztályvezető tanárának, úgy nyilatkozott erről, hogy el kellett vállalni: „Mérlegeltem, és ezt követően döntöttem így. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben korábban nem volt ilyen gondolatom, még pár héttel ezelőtt sem. Amikor viszont felkértek, érdekesnek találtam, úgy véltem, van hozzá bennem ambíció, játékkedv és szenvedély; remélem, hogy ez jóra is vezet majd.”
A kérdésre, nem vette-e el azt a bizonyos játékkedvét mindaz, ami az utóbbi hónapokban az egyetemen történt, azt felelte: „Ennek a kirobbanó ellenállásnak a konkrét, mélyebb okait feltárni nem tisztem. Persze elkeserít az a helyzet, hogy ez az egész a mi szakmánk kapcsán indult el, és látszólag a mesterségünkről szól, miközben a színház- és filmművészet olyan „álomgyár”, amely eredetileg másra van predesztinálva. Az oktatói felkérést követően azonban megpróbáltam kizárni a gondolataimból az egyetem körüli botránnyal kapcsolatos ricsajt, hiszen a tanári munka nem a tegnapról, hanem a holnapról, sőt a holnaputánról szól, vagyis a diákok és a színművészet jövőjéről.”
„A leendő kollégáim is úgy tartják, hogy semmilyen politikai befolyás vagy befolyásolási kísérlet nem lesz az egyetemen. (…) Nekünk pedig szolgálni kellene, hogy az eddigi szellemiség megmaradása mellett ajánljunk fel más alternatívát is a diákoknak, nem pedig fellépni ellene” – tette hozzá Szarvas József.
Úgy gondolja, hogy „ennek az átalakításnak már meg kellett volna történnie 10-20, sőt 30-40 évvel ezelőtt”.
„Most, amikor ez a folyamat elkezdődött, kiderült, hogy egy ketyegő bomba fölött ülünk. Ezért hirtelen egy szakmai ügyből országos ügy lett, demonstrációkkal, tüntetésekkel. Biztos, hogy az egymásnak feszülő, két oldalon lévő értelmes emberek tudták, vannak problémák, de mégsem beszéltünk erről. Azzal például mindenki tisztában volt, hogy az Ódry Színpadot, a kollégiumunkat, a vetítőinket kinőttük, és hogy új campus is kellene. Azt viszont nem tudtuk, hogy ekkora paláver lesz, ha valaki azt szeretné, új gondolat is kerüljön be az egyetemre” – fejtette ki a színész, úgy hiszi, Vidnyánszky Attila nem azt képviseli, hogy tűnjön el az a szellemiség az egyetemről, ami eddig jellemezte, hanem azt, hogy jelenjen meg másik is:
„Például, hogy taníthasson az egyetemen Szarvas József és Rátóti Zoltán is. Nagyon remélem, hogy emiatt nem lazulnak fel azok a jó szakmai műhelyek, amelyek az egyetemen vannak. Az egyetemnek ugyanis az a dolga, hogy sokszínű legyen.”