Tizennyolc éve tagja a Nemzeti Színháznak, már a nyitóelőadás, Az ember tragédiája ünnepi előadásának is főszereplője volt, Ádámot játszotta.

Az első Fidesz-kormány idején felépített és átadott Nemzetiben vállalt szerepléséért jó néhány – a baloldalhoz közeli – kollégája elfordult tőle. Nagyon jól érzi magát Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházában, emellett 2007-től saját színházat is működtet az Őrségben. (…) Miután néhány hete kiderült, hogy Szarvas József a színészosztályt fogja vezetni a megújult Színház- és Filmművészeti Egyetemen, saját bevallása szerint „a baloldalhoz köthető művészek, kritikusok ismét bírálni kezdték”. Ahogy Szarvas József fájdalmasan megjegyzi, ugyanazok, akik 2002-ben. És bántja, hogy ők, színészek, közel 20 éven át nem tettek semmit az ellen, hogy ilyen ellentétek legyenek közöttük. Szilléry Évának beszélt az Origo videójában.

Szarvas József szerint a jelenlegi helyzet, ami az SZFE kapcsán kialakult magyar nyelven kibeszélhetetlen, már nincsenek szavaink, amelyeken értenénk egymást: „Talán még azt a szót sem értjük ebben a nehéz helyzetben, hogy bizalom, jószándék, hitelesség, legitimitás. Én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben minden érvényes és létező gondolat legitim. Nincs rá szó, amellyel ezt a helyzetet, amelyben benne vagyunk leírhatnánk” – fogalmazott Szarvas József, aki szerint egy ideje az ember elkezdett mindent viszonylagosan tekinteni, felcímkézni.

„Nincs olyan tisztázható fogalom, hogy mi az, hogy érték. Azt érzékelem, hogy mindenki azt gondolja, a világunk elkorcsosult, hogy nagy baj van, de nem tudjuk már elbeszélni, mi a baj, kinél van a baj, ki a barát, ki az ellenség, hanem van egy katyvasz, amelyben az embernek az a dolga, feladata, felelőssége, hogy valamifajta rendszert, harmóniát, kiegyensúlyozottságot vigyen. Hogy új kultúrát teremtsen magam körül, kapaszkodjon a régiben és azt ide hozza a mába” – vélekedett a színművész.

Arról szólva, miért vállalta, hogy színészosztályt indít az SZFE-n, úgy fogalmazott: „Egy ilyen helyzetben nagyon sokmindent kell mérlegelni, leginkább az ambíciót, a közlésvágyat, a mondanivalót, a szellemi, fizikai állapotot, magabízást, képes vagyok-e fiataloknak valamifajta támaszt, segítséget nyújtani abban, hogy betölthessék a saját hivatásukat, és amikor mindezt mérlegeltem és azt mondtam: ám legyen.”

A kérdésre, milyen szempontok szerint fogja kiválasztani a növendékeit, úgy fogalmazott: „A kilencvenes évek elején már voltam tanársegéd Horvai István és Kapás Dezső mestereink mellett és akkor valamelyest megtapasztaltam, hogyan zajlik ilyenkor a kiválasztás. Érdekes volt az a teljesen nyilvánvaló érzet, hogy egyéniségeket kell felvenni. Lehet, hogy olyan egyéniséget mindenáron, akik közlésvággyal bírnak” – nyilatkozta Szarvas József, aki szerint az energia, a közlésvágy, a bátorság, a nyitottság fontosak a felvételi pillanatában, legkevésbé az érdekes, ki milyen színész, hiszen 5 esztendő lesz arra, hogy az illető személyiségét kibontva, magabiztossá, szabaddá tegye őket a tanár.

„Ha bármikor hívtak volna tanítani, mentem volna. Mert még mindig van bennem ambíció. Nem azt állítom, hogy az egyetemen direktbe identitást érintő nevelés zajlik, azt viszont tudom, hogy én még hallottam az 1980as évek közepén, hogy a művészetek – ezen belül pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem – lényegénél fogva pártos. És belegondoltam, hogy persze, belerángatták a kommunisták annak idején. (…) Azt mindenki tudta, hogy a „parasztpolgár gondolat” ki lett lúgozva (onnan). Amikor elkezdtem találkozni „parasztpolgár ízekkel”, a fafaragástól kezdve a zenén át a néptáncig, a meséig találkoztam ezzel az egész kultúragondolattal, létélménnyel, azokkal az emberekkel, akik ezt képviselték, akkor azonnal bizalmi viszonyba tudtam velük keveredni. Felmerült bennem: ez miért nincs ott? Ha olyanfajta belső szabadág lenne mindenhol, például az egyetemen is, amely ilyen könnyedén elmesélhető, akkor is ha fáj, akkor is, ha öröm, akkor a világ jól működik. Ez a létélmény az egyetemen talán, biztos nem volt jelen. De miért nincs? Mitől félünk?”

A kérdésre, hogy lehet ezt a világszemléletet bevinni az egyetemre, azt felelte: „Úgy, hogy bemegyek és tanítom majd a szakmát. Nem tudom más attitűddel tanítani, mint aki vagyok. Azt gondolom, hogy ezzel a gondolattal, amivel én élem az életemet a világon a legszabadabb ember vagyok” – szögezte le Szarvas József.

„Biztos vagyok benne, hogy ha elindul a tanév, elkezdünk dolgozni, mindenki fogja végezni a munkáját – hogy milyen szervezeti keretek között és hogy azon belül fogunk találkozni vagy két szervezetként – ezt senki nem tudja” – tette hozzá Szarvas József.

Arról is beszélt, hogy a mai napig igent mondana Pintér Bélának, ha hívná dolgozni.

Forrás: Origo