„Ez egy háború, amit meg kell nyernünk a vírussal szemben, de biztos vagyok benne, hogy ha túl leszünk rajta, nem ott fogunk tartani, ahol márciusban voltunk” – állítja Szarvas József, aki a Nemzeti Színházban végzett munkája mellett évek óta az Őrségben foglalkozik kultúrateremtéssel. A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásától rendszerváltást remél az oktatásban. Az Origo kérdezte.

Arról, hogy hogyan tervezi átvészelni a második hullámot, Szarvas József elmondta: “Zsámbékon maradunk, ahova néhány hónapja költöztünk családommal, itt folytatjuk a harcot a vírus ellen. Azt fogalmaztam meg magamban, hogy a kultúránk átvezetése nem állhat meg, hiszen az él, organikus, létezik és nagyon is valóságos. Ebbe a harcba az embernek ugyanúgy bele kell állnia, mint a hétköznap bármely pillanatába, de a nehéz pandémiás időszakban még több ünnepet kell teremteni. A kultúránk kisebb közösségeit megerősíteni. Mi Viszákon évek óta ezt tesszük, ezért úgy vélem, a művészet erejébe kapaszkodhatunk a nehéz időszakban. Zsámbékon galériát hoztunk létre, amit a pandémia miatt a virtuális térben mutatunk be. A Tárt Kert ugyanabba a folyamatba illeszkedik, mint a viszáki Kaszás Attila Pajtaszínház és Galéria. Egyrészt kitáruló, nyitást szimbolizáló hely, de nemcsak galéria, hanem az őshonos gyümölcsfák újabb kertje lesz. Engem több, mint tíz esztendeje az őshonos kultúrák közösséget, embert és népet megtartó energiái mozgatnak. Szóval olyanról tudok beszámolni, ami élő, organikus és működik” – fejtette ki a színművész.

Szarvas József szerint a morálnak is ki kellene egyenesednie. 

A felvetésre, miszerint hatalmas közös kihívás lesz a természetes viszonyok újjáépítése épp akkor, amikor itt van közügyünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem még megoldatlan kihívása, úgy reagált: “Én azok közé tartozom, akik az SZFE modellváltásától jobb időket várnak. Azt, hogy teret kap a polgári gondolat, mert hiszem, hogy a nemzeti kultúra népi kultúra nélkül nem értelmezhető. Az miféle kultúra, ahol csakis a városi, az urbánus gondolkodás létezik? Úgy vélem, hogy az oktatásban nem történt meg a rendszerváltás, mert a kultúra bizonyos értéktartománya, vagyis a nemzeti ki volt zárva belőle. Szerintem ezt kellene megérteni, amikor a „szabadságért” lázadó egyetemisták követeléseit próbáljuk a fejünkben helyretenni. A második világháború után végső eltörlésként tiltó listára tett nemzeti kultúra szabadságra vágy. Hadd mutassak párhuzamot az őshonos természeti kincsünkkel: katartikus élményem volt, amikor kivették a törvényi passzusból az őshonos gyümölcs kultúra szaporítására, terjesztésére vonatkozó, paraszt-polgár kultúrát sújtó rendelkezést. Azóta szabadságunkban áll a visszaültetés elősegítése, és ezen dolgozunk.”

Szarvas József arról is beszélt, hogy az összes színházat és odatartozó művészt tiltaná, hogy dehonesztáló dolgot mondjon vagy a Nemzeti Színházról, vagy bármely másik társulatról: „Legyünk lojálisak egymással. A Nemzeti Színháznak ez kultúrhistóriailag is vállalt kötelessége. Értékkövető tevékenysége szakmailag nem indokolhat semmilyen kirekesztést. Az nem etikus, morálisan elfogadhatatlan és sértő. Szakmánk bizalomalapú. Muszáj közben empátiát gyakorolnunk és közvetítenünk. A másként gondolkodás élményének elfogadása és annak tiszteletparancsoló szabadsága mentén vissza kell majd rendeznünk magunk és mesterségünk méltóságát. A közönség mindig is ezt várja tőlünk. Ott van a színházunk élén egy olyan ember, aki úgy hiszem, hogy ma a közép generáció egyik legjelentősebb alkotója hazánkban és azon túl is. Egy bizonyos gondolati struktúrán belül minden alkotó és alkotás megkérdőjelezhetetlen. Kizárólag mesterségbeli megítélés esetén, kizárva az egyrészt-másrészt attitűdöt, Vidnyánszky Attila pályánkon töltött évei, munkái és eredményei is megkérdőjelezhetetlenek.”

A teljes interjú ITT olvasható.