Szarvas József, a Nemzeti Színház színésze másfél éve osztályvezető tanár az új Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Ennek kapcsán arról is beszélt az Origó videójában Szilléry Évának, hogy szerinte hogyan bántak a tanárok a rájuk bízott színészhallgatókkal „a Vidnyánszky Attila előtti korszakban a Színművészetin”.

Az interjúban saját munkamódszeréről is szót ejt, arról, miként igyekszik kibontani az egyetemre érkező gyermekek személyiségét. Azt is elárulta, a rá bízott „13 fiatalemberrel szemben nincs önértékelési válsága”, mert a saját mesterei, Kapás Dezső és Horvai István kellő muníciót adtak a pedagógiai munkához.

Szarvas Józsefet arról is faggatták, hogy pályatársaitól kap-e kritikákat azért, mert elvállalta, hogy tanít a modellváltás után az SZFE-n.

„Nagy csend van körülöttem, amit hívhatnék akár magánynak is. (…) Ez egy kegyes helyzet az én szempontomból, de ha ezt kimondom, sokan mást gondolnak… Azt gondolom, hogy az elmélyült, tisztességes munkának kegyesnek kell tudni lenni és én csak ezzel tudok és akarok foglalkozni, hogy ebben a munkában harmóniában tudjak lenni azzal a helyzettel, amiben vagyok. Hogy ez milyen más érdekkel ütközik, azt el tudom képzelni. És ha valaki azt mondja, hogy ez egy harci helyzet, akkor azt mondom, legyen harci helyzet – akkor én így harcolok, békésen, erős belső szándékkal és bátran” – fogalmazott Szarvas József. (Szavait ez esetben élőbeszédszerűen rögzítettük. A szerk.)

Szarvas József mesél a Nemzeti Színházról is, amivel kapcsolatban – József Attilát idézve – azt mondja: „Íme, hát megleltem hazámat.”

Azt is hozzáteszi: „Nem tölt el engem cinizmussal, de nagy örömmel sem, hogy oda, ahol én 20 esztendeje dolgozom, a Nemzeti Színházba, sok kollégám – ahogy az a sajtóvisszhangokból kiderül – nem jár. Ez nekem fáj, hogy egy olyan színházban kell, hogy dolgozzak, egy kitűnő színházban, amire a színházi világunk jelentős része, progresszív része azt mondja, “na, én oda a lábam be nem teszem”. Holott én is progresszív akarok lenni, sőt, szerintem én is az vagyok, szándékaim mentén mindenképpen, korosztályos vagyok (kortárs, a szerk.), ma élek, ma dolgozom, ugyanúgy, mint a kollégáim. Lehet, hogy bizonyos dolgokról másként gondolkodom, de biztos vagyok benne, hogy a lényegről ugyanazt gondoljuk, csak nem merjük tenni” – fejtette ki Szarvas József.

Arról is kérdezték, hogy mi a különbség Vidnyánszky Attila és a korábbi igazgatók Nemzeti Színháza között: “Mondhatnám, hogy ég és föld, de (…) nem akarom szembeállítani Jordán Tamást, Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát. (…) De azt, ahogy Vidnyánszky Attila kitölti a nemzeti színház fogalmát, rajongással szeretem.”

Részletek a videóban.