Nagyon kevés ember képes ennyire kíméletlenül kitárulkozni, mint ahogy az ebben a filmben látható. A Szarvassá válni Magyar Éva színésznő történetét meséli el.

„… Nincs olyan hogy szerencse, keményen kell dolgozni… Nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy ha az ember sokat dolgozik, és valamit elér, az milyen típusú örömmel jár. Nincs születés vér és fájdalom nélkül. De ha ott a vér és a fájdalom, akkor születés is van”.

Ez a film Magyar Éva táncos, színész, rendező, koreográfus, öntörvényű alkotóművészről és az örök újrakezdés lehetőségéről szól.

Magyar Éva a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett, az iskolában nem is tanult angolul, pár éve mégis főszerepet játszott a londoni Nemzeti Színházban, ahol világsztárok dicsérték a játékát, de szerepelt hollywoodi blockbusterben is. Miközben külföldön egyre több sikerélménye volt, itthon egyre kevésbé, úgyhogy majdnem egy évtizede Londonba költözött. A Szarvassá válni még a költzés előtti időszak krónikája.

Magyar Éva így írt az immár a filmről Facebook oldalán: „Tíz éve nem láttam, hát belecsaptam valahol a közepébe, épp ahol Radnai Annamari beszélt. Az eléggé megtalált. (Annak idején sokat poénkodtunk, hogy jó ha van egy ilyen film, mert majd ebbõl vágnak össze valamit gyorsan, ha feldobom a nyúlcipőt). Úgyhogy szépen végignéztem az egészet. Valami furcsa távolságba került, mintha nem is magam látnám, nem is rólam beszélnének. Mostanra más értelmet kapott minden gondolat. Szinte faltam az érzékszerveimmel, azokat a képeket, zenéket, embereket, akik azóta nincsenek, vagy nagyon mások. A régi előadásokat, barátokat, színházakat, szerelmeket, a lányom kiskamaszként. És néztem magam, hogy mennyire összetörtnek és fáradtnak látszom és emlékeztem is rá, hogy mennyire lehetetlen volt az életem akkor. Mert a film ugyan siker sztorit mutat, de akkor én még Budapesten éltem és teljes mértékben kilátástalanul.

És már akkor is ugyanazt vallottam, amit most, ugyanolyan tudással rendelkeztem, csak nem illeszkedtem annyira jól, hogy munkát vagy támogatást kapjak. Ahogy néztem a meggyötört, zaklatott arcom, azt gondoltam, ha nem jövök el Magyarorszagról három évvel később, akkor mostanra valószínűleg belehaltam volna abba a közegbe. Vigyázzatok a művészeitekre” – üzeni Magyar Éva.

Köszönet Magyar Évának a fenti sorokért!