A nemzetközileg is elismert magyar film- és színházrendező, az SZFE korábbi tanára néhány hónapja jelentette be, hogy családostul külföldre költözik. A stockholmi Svéd Királyi Színházban zajos sikerű Gorkij-előadást rendezett, egy lebombázott színház az Éjjeli menedékhely. Vasárnap elmegy szavazni, és nem fogja be a száját. Az Index kérdezte.
„Itthon nem hívtak, tehát itt nem tudtam dolgozni. A legfontosabb munkahelyem is megszűnt, felszívódott. Hatalmas mélyütés volt, hogy ki kellett az SZFE-ről lépnem. Szörnyű volt átélni, hogy ennyi év után vége, mert vállalhatatlan. Nézni a hallgatókat a zoomon, ahogy tanácstalanok, zokognak, bajban vannak. Elértem egy pontra, ahol már csak azzal tudtam segíteni nekik és magamnak is, ha felállok és itt hagyom ezt a szörnyű nem is tudom, micsodát. Egyetemnek nem tudom, és nem is akarom nevezni” – fogalmazott Szász János, aki azt mondja, a stockholmi rendezés volt az első olyan munkája, ahol újra megmérethetett.
„Egy lebombázott színházban játszódik a darab. Ágh Márton díszlettervező gyakorlatilag a Dramaten szétlőtt romjait építette fel a színpadon. A Svéd Királyi Színház a világ egyik legszebb, ha nem a legszebb teátruma. Amikor a szétbombázott épület képében gondolkodtunk, kicsit disztópikus világot képzeltünk el, de mire elkészült, kiderült, hogy cseppet sem képzeletbeli, és nem is disztópikus. (…) Az Éjjeli menedékhely egy lecsúszástörténet arról, hogyan kerülnek az emberek ilyen mély verembe. A mi előadásunkban ez a verem a szétbombázott színház romjai között húzódik meg, egy olyan világban, ahol már nincs szükség kultúrára, színházra. Ennek az üzenete a háború miatt még nagyobb súlyt kapott, ami személyesen érintette, lenyűgözte, megdöbbentette a nézőket” – nyilatkozta a rendező, aki korábban Moszkvában is dolgozott.
Több orosz művésszel is beszélt a háború kitörése óta: „Nagyon nagy bajban vannak, és riadtan hallgatnak. Oroszországban nincs véleményszabadság, és nagy a félelem.”
„Ebben az előadásban benne vannak a saját mélypontjaim, kudarcaim is. Benne vannak az élményeim arról, hogyan csúszik le az ember egyik pillanatról a másikra, milyen, amikor úgy érzed, hogy nincs tovább, és a gödör legalján vagy. (…) A színháznak, filmnek világos választ kell adni arra a korra, amelyben élünk. Rendezőként is meg kell mutatni azt, amit gondolsz, amilyen éppen a lelked. Számomra ez a munka felért egy újjászületéssel. Az emberre hatnak a dolgok, hat a világ, hatnak a bántalmazások, sérelmek, borzalmak, de ha mindezt meg tudja emészteni – amit nem lehet, azt ki tudja köpni magából –, akkor megszabadul tőle” – tette hozzá.
Tavaly nyáron még Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének nemzetközi koprodukcióban megvalósuló filmes adaptációjáról beszélt. Úgy tűnt, hogy az előkészítő munkák nagy részét elvégezték, és hamarosan indulhat a forgatás. Ennek kapcsán elárulta: „Mi készen állunk arra, hogy megcsináljuk ezt a filmet. Lassan hat-nyolc éve dolgozom, dolgozunk rajta, és olyan stádiumba értünk, amikor már lassan forgatni lehetne. Persze megfelelő anyagi háttérrel. Bármerre is visz a sorsom, én nekivágnék. Szerintem ez a legnagyobb magyar regény, nyugodtan várom, hogy alakul a Szerb Antal-film sorsa. Nem rajtam múlik, a Nemzeti Filmintézet döntése, hogy mit akar ezzel a filmmel.”