„Úgy éreztem, hogy lehetetlen már ebben a helyzetben ott maradnom” – magyarázta az SZFE-ről való távozását Szász János Balázs Béla-díjas színházi és filmrendező a Spirit FM Viccen kívül című műsorában.
„Amit még belsősként láttam, az hallatlan fájdalom, tanácstalanság, elkeseredés, főleg a diákok részéről” – tette hozzá a szakember, aki azt mondta: ez volt számára az igazi „katapult”, amikor látta a hallgatókon a dühöt.
Úgy látja, a diákokkal méltatlanul bántak el, mint mondta: a legrosszabb szívekbe ért a nyíl, azokéba, akik ezt nem érdemelték meg.
Arra a kérdésre, hogy a politika miért akarta ennyire radikálisan átalakítani a SZFE-t, a Balázs Béla-díjas rendező azt mondta: „azt, hogy ez miért történt, azt meg lehet magyarázni mindenféle politikai indokokkal, de én ezt nem akarom.”
A távozása kapcsán kifejtette: „úgy éreztem magam, mintha a barikádokon lennénk, és ahelyett, hogy tanítanánk, és elmagyaráznánk, hogyan kell egy beállítást csinálni, ahelyett hadakozunk egy olyan helyzetben, ami nagyon méltatlan, nagyon gyors és érthetetlen”.
Szász János óriási kudarcnak látja a történteket, de másrészt szerinte a hallgatók be fogják tudni építeni az életükbe, a művészetükbe, a mondanivalóikba, a történeteikbe az SZFE körül zajló eseményeket.
„Félreértés ne essék! Senki nem akart kibelezett kanapét az elszegényített egyetemen. Tudatosan kiéheztetett egyetemről beszélünk” – fejtette ki Szász, aki leszögezte: ami most van, az azt jelenti, hogy vége az egyetemnek.