A színház iránti érdeklődése miatt érettségi után a Nemzetibe szegődött kellékesnek. „Ott tanultam a szakmát.” Sikertelenül felvételizett színházrendezői szakra Vámos Lászlónál, aki mégis hívta asszisztensként dolgozni az Operettbe. A katonaság megúszása miatt „gyorsan felugrott a dramaturg szak nevű vonatra” a Színművészetin, majd filmrendező szakon folytatta és 1986-ban diplomázott. Szász Jánost a HVG kérdezte.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy továbbviszi az osztályát az SZFE-n, amíg a helyzet nem vállalhatatlan. A kérdésre, az Ódry Színpad megszűnése volt-e az utolsó csepp a pohárban, a rendező elmondta: „Vállalhatatlan és kibírhatatlan lett a helyzet. Huszonhárom éve tanítok. Nincs kedvem sötét kafkai folyosókon, a kezemben különféle kimutatásokkal olyanoknak beszámolni, akik csak levélben szólítanak meg. Az új vezetőség részéről számonkérés van, megfélemlítés, nulla tárgyalás. Mintha katonai junta szállta volna meg a művészeti egyetemet. Lehet ezen megsértődniük az „uraknak”, de talán el lehetne gondolkodni azon, hogy valamit nem úgy csinálnak, ahogy kellene. A filmrendező osztályom nem marad osztályvezető tanárok nélkül, a diákok azt is tudják, hogy bármikor számíthatnak rám ezután is.”

Azt is hozzátette: „Messzemenően nem értek egyet semmilyen térfoglalással, einstanddal, revanssal. Nonszensz, hogy minden átpolitizálódott, és mindkét oldal azt várja, hogy az ember elköteleződjön itt vagy ott. Engedtessék meg nekem, hogy megőrizzem a függetlenségemet!”

Szász János nem gondolja, hogy bátorság felállni, viszont megalkuvás lett volna maradni: „Semmiféle hősiességet nem érzek, inkább keserűséget.”

Lemondta az Ivanov rendezését a Nemzetiben, amikor Vidnyánszky Attilát kinevezték az SZFE kuratóriumi elnökének. Azt is elárulta, beszélgetett Vidnyánszkyval arról, hogy párbeszédre van szükség az egyetem polgáraival, de hasztalannak bizonyult.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatja.
HVG 2021.01.21 – 58. oldal