Új, improvizáción alapul darabot mutatott be az Örkény István Színház. A Szaturnusz Gyűrűje főszerepében Nagy Zsolt látható, vendégművészként színpadra lép Láng Annamária.

Ajánló a darab elé:

És mi van, ha Eurüdiké akarja, hogy Orpheusz visszanézzen? Hogy álljon meg végre, nézzen a szemébe, még egyszer, utoljára, aztán huss, menjen! Csá! Szevasz!  Mi van, ha Eurüdiké azt szeretné, hogy Orpheusz végre lásson – lássa, hogy mi az, ami volt, és ami elmúlt? Lehet, hogy nem az örök szerelemről szól a mítosz, hanem az örök szakításról? 

Zsolt negyvenhat éves, gyermektelen. Bonyolult és zűrzavaros múlt kavarog mögötte. Egy hatalmas szerelem és válás. Egy szenzációs zenekar, melynek széthullása előtt a frontembere volt. Réges régen volt mindez. Zsolt ma fuvarozik, és épp Gdanskból száguld hazafelé, ahol várja őt fiatal, mindenórás barátnője. 

Éjszaka van a hegyek közt, a szlovák autópályán. Zsolt tapossa a pedált, és egy pillanatra elalszik…

Az előadás szövege a színészek improvizációinak felhasználásával készült.

Kritikus szemmel a produkcióról:

„Kárpáti Péter darabjában, amelyet maga állított színpadra, szintén a férfi veszti el a feleségét. Először csak elválnak, de ő hosszú évek múlva sem tudja lélekben elengedni. Aztán az asszony meghal egy balesetben, és a férfi egy hosszú autóúton a maga módján vesz búcsút tőle, hogy – immár más oldalán – tovább tudjon élni.
Az előadás realistának tűnő jelenettel indul, egy félmondatból azonban sejthetjük, hogy már itt sem a darab valóságában vagyunk. Aztán a linearitást megtörő álomjelenetekből, a karakterek és a színészek saját jelenlétének váltogatásából, a színház mint helyszín behozásából egy álom és valóság között lebegő, tudathasadásos, őrült buli kerekedik.   Veronika Keresztesová rozsdás (vagy annak tűnő) fémszerkezetei jól illenek ehhez a játékhoz, tükrözik az idő múlását, a pusztulás és a megmaradás kettősségét, tulajdonképpen egy lelki roncstelep térbeli kivetülései.
Hogy ez a kései gyászmunka a nézőnek is izgalmas tud lenni, abban oroszlánrésze van Nagy Zsoltnak.2

(Élnek-halnak a szerelemért – KútszéliStílus.hu – Turbuly Lilla)

„Az Örkény István Színház Stúdiójában Kárpáti Péter saját drámáját állította színpadra Szaturnusz Gyűrűje címmel. Az előadás szövege a színészek élettörténeteinek felhasználásával nyerte el végső formáját. Kárpáti imponálóan sokműfajú színpadi szerző. Kis túlzással minden drámájával újrakezdi pályáját. Az író-rendező, ritkábban színész Kárpáti által vezetett Titkos Társulat emlékezetes szériákat futó darabjaiban (A Pitbull cselekedetei, Díszelőadás, Tótferi) a kisebb csodákkal tűzdelt hétköznapokat a mítoszok kötik össze a mindennapi csodák árnyékos világával.

Nem csak az irodalomban hódít az önéletrajziság szivárvány színeire emlékeztető sokfélesége. Nem egy mostanában készült előadásban szerepelnek a színészek saját (kereszt)nevükön.

Az Örkényben is hasonló produkciót láthatunk, még ha nem is mindenki szerepel saját néven. E produkciókban bizonytalanabb a határvonal, amely a megjelenítendő alakot és a színészt elválasztja egymástól. A néző a szokottnál intenzívebben kényszerül a kukkoló szerepébe.

A Szaturnusz Gyűrűje az Orpheusz és Eurüdiké mítosz modernizálása, amely a hagymázas víziókat idéző történetmondásra és ezáltal a néző elbizonytalanítására törekszik.”

(Szétcsúszva – Kultúra.hu – Szekeres Szabolcs)

„Mindenki jól hozza a tetten érhető színészkedéstől megszabadított, hétköznapi tónust, és ennek alkohollal felturbózott válfaját is. Józsa Bettina Bettinája csendes, kissé szürke lány, de a színésznő játékában megvannak azok a pillanatok, amikből pontosan érthető, miért lehet őt szeretni: nem csupán biztos támfal a zilált lelkű férfi számára, de egy-egy pillantásában ott van az erotikus vonzás magabiztossága is. Láng Annamária magától értetődő természetességgel és erővel mutatja meg az egykori szerelem elevenségét és elmúltát, az eltaszítás és a magához vonzás egymásnak ellentmondó jelenvalóságát. Nagy Zsolt pedig egy önmagával és a világgal folyamatos harcban álló, kissé vaskalapos férfit visz zökkenésmentesen végig a képzelet és valóság említett útvesztőiben. Az általa játszott Zsolt olyan férfi, akit hamar ki lehet ismerni, az igazán fontos dolgokban mégsem tudni, mit gondol.”

(Tejfakasztó buli antik köntösben – Fidelio – Török Ákos)

„A játszók (az említetteken kívül Polgár Csaba, Ficza István és Jéger Zsombor) rengeteg kreativitással, energiával, humorral, iróniával és súlyos pillanattal járulnak hozzá az előadáshoz. A Szaturnusz Gyűrűje a Kárpáti-féle hosszú improvizációs technikával jött létre. Ez a munkamódszer közösségi alkotásra épít, amelyben a színészek improvizációikkal vesznek részt, a dramaturg, az író és/vagy a rendező pedig irányítja a folyamatot. Hosszúnak azért nevezzük, mert a színészek sok időt töltenek improvizációval egyetlen szerepben, s a szerep így állandóan épül. A Szaturnusz Gyűrűje sok mindent felvillant Kárpáti Péter művészetről való gondolkodásából és kiforrott munkamódszeréből, és a darabot elnézve jutott először eszembe, hogy milyen sokat számít ennél a módszernél a színészek szakmai tudása és kreativitása, és hogy a produkció nagyszerűsége milyen nagy arányban múlik az ő alkotómunkájukon is. Ragyogó előadás született.” (Magyar Narancs, Puskás Panni)

JÁTSSZÁK: Nagy Zsolt, Láng Annamária m.v., Szandtner Anna,Novkov Máté, Polgár Csaba, Józsa Bettina,  Ficza István,  Jéger Zsombor  

RENDEZŐ: Kárpáti Péter  
DRAMATURG: Varga Zsófia  
LÁTVÁNY: Veronika Keresztesová  
ZENE, SOUND DESIGN: Szabó Sipos Ágoston  
MOZGÁS: Vadas Zsófia Tamara  
FÉNY: Balogh Csaba Andor  
MÉDIADESIGN: Herpai Máté  
HANGEFFEKTEK: Baranyai Illés  

DRAMATURG-GYAKORNOK: Oltean Márk e.h.  
ASSZISZTENS-ÜGYELŐ: Veres Emőke  
ASSZISZTENS-GYAKORNOK: Tajti Boglárka Roberta  
SÚGÓ: Kovács Henrietta 

Fotó: Horváth Judit