Szávai Viktória az SZFE-ről: “Rendkívüli módon tisztelem a fiatalok törekvését”

Sokáig a szép lány, a drámai hősnő kategóriába sorolták az ismert színésznőt. A Csak színház és más semmi, a BÚÉK után a Mintaapák Lindájaként láthatjuk estéről estére a TV2 napi sorozatában. Szávai Viktóriát a Családi Lap kérdezte.

Az első évadot egy másik színészgárda vitte sikerre, Linda szerepét Kovács Patrícia játszotta. Ennek kapcsán elmondta: “Semmiképpen nem úgy álltam hozzá ehhez a munkához, hogy átvettem valakitől a szerepet. Muszáj volt szűz terepként kezelnem a sorozatot, hiszen ellenkező esetben csak magamat frusztráltam volna. Nyilván kell egy bizonyos idő, amíg a nézők megszokják és remélhetőleg megszeretik az új színészeket.”

A kérdésre, hogyan látja a színészet, különösen a színház jövőjét a koronavírus-helyzet okozta kiszámíthatatlanságban, úg fogalmazott: “Egy borzasztó nagy fekete lyuk van előttünk. Nemrégen újra játszottuk az Orlai Produkció Egy apró kérés című előadását. Zavarba ejtő élmény volt számomra a maszkot viselő nézők látványa. Úgy éreztem magam, mintha valamilyen utópisztikus sci-fiben lennék. Ugyanakkor pár napja voltam egy premieren, szépen, maszkban ültem a nézőtéren, ahogy azt kell, és ez semmit nem vett el az eufóriámból. A színház lényege az interakció, az emberek összehangolása egy közösségi térben. Valószínűleg nekünk, színészeknek meg kell szoknunk a maszkban ülő nézők látványát, és lehet, hogy ez semmivel sem sokkolóbb változás, minthogy húsz éve még öltönyben jártak az emberek színházba, ma meg farmerben és pólóban.”

A színésznő szerint egy nagyon szép, de nehéz korszakban vagyunk: “Semmi nem működtethető úgy, ahogy eddig megszoktuk. Változtatnunk kell az életvitelünkön, a szociális érintkezéseinken, a társadalmi berendezkedésünkön. (…) A korlátozások dacára az új lehetőségek kibontakozását látom.”

Arról is faggatták, milyen érzésekkel viszonyul a freeSZFE mozgalomhoz:
“Rendkívüli módon tisztelem a fiatalok politikamentes törekvését. Az SZFE hallgatói azért harcolnak, hogy továbbra is megkapják azt a megfelelő szakmai tudást, amiért felvételiztek az egyetemre, és feltették az életüket arra, hogy a művészpályára lépjenek. Felnőtt, felelős módon viselkednek, nem lehet bármit ledugni a torkukon.”

Hosszú évekig a Radnóti Színház társulatához tartoztott, de az igazgatóváltáskor szerződést bontott és a szabadúszást választott:
“17 év alatt, amit a Radnótiban töltöttem, többször is felmerült bennem, hogy továbblépjek. (…) Onnantól kezdve, hogy eljöttem a Radnótiból, egy új időszámítás kezdődött a szakmai életemben. Úgy érzem, azóta lettem nagykorú. Az a típus vagyok, aki projektalapon tud jól működni. Most itt van a Mintaapák sorozat, ami nagyon intenzív munka. Igyekszem ezerszázalékosan végezni a napi feladatomat. Ez számomra sokkal ideálisabb felállás, mint az a fajta röghöz kötöttség, amikor azért kell csinálnom valamit, mert el vagyok kötelezve valahová. (…) A közösségi élményt pedig ugyanúgy megtalálom a külsős munkákban” – árulta el Szávai Viktória.

A teljes interjú a Családi Lapban olvasható.