Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. július 21., vasárnap
    banner_bigBanner3

    „Szavak nélküli módon figyelünk egymásra” – Bódi Zsófia Georgita Máté Dezső és Horváth Panna válaszolt

    2023. április 8., szombat 08:26

    A 2022-es Staféta pályázat első bemutatójára március 17-én és 18-án került sor a Trafóban. Bódi Zsófia, Georgita Máté Dezső, Horváth Panna alkotóhármas influenszerek közreműködésével mutatja be a Túlságosan vékony falak c. közösségi színházi előadását. A darab a résztvevők személyes történeteit felhasználva igyekszik feltárni, árnyalt, problematikus valójában látni a közösségi médiát, annak szereplőit, illetve az őket körülvevő világot, a világunkat.

    Hogyan kezdődött az együttműködésetek?

    Bódi Zsófia: Tavaly pont ilyenkor Brnóban voltam, és többek között azon gondolkoztam, hogy mi közöm nekem a színházhoz. Érdekes volt, mert pont az alatt a pár nap alatt, amit ott töltöttem, ketten is felhívtak munkaügyben, nem mintha ez lenne a jellemző, szóval volt egy ilyen külső késztetés is, hogy ezen gondolkozzak. Az egyik hívás Dezsőtől jött, aki arra volt kíváncsi, hogy lenne-e kedvem részt venni egy közösségi színházi előadásban.

    Horváth Panna: Dezső egyik előadása után beültünk a Nemdebárba, és már nem emlékszem hogyan, de a Youtube-nál kötöttünk ki. Megemlítettem, hogy valami hasonló témában szeretnék szakdolgozatot írni, kiderült, hogy Dezső ebben a témában szeretne csinálni egy előadást.

    Georgita Máté Dezső: A covid alatt rengeteget Youtube-oztam, néztem főzős videókat, lifestyle-t, gamereket, mindent. Érzek hasonlóságot az influenszerek videói és a színház között: az egyik esetben kamerába, a másikban közönség előtt beszélnek arról emberek, ami velük történik. Az önkifejezésről szól mindkettő. Ez volt az alapötlet, ehhez csatlakozott Panna és Zsófi.

    Panna: Kezdetben színházi szerepekben gondolkodtunk, de időközben ezek összemosódtak a közös gondolkodásnak köszönhetően.

    Dezső: Ma Dalmával az OinosÉtteremben ettünk a Rákóczi téren. Kellemes hangulata van a helynek, az árak kicsit durvák voltak, de a kaják azért kárpótoltak minket. Ha odavagy a házias olasz ízekért, nagyon ajánlom. Ahogy Panna mondta, ezek a szerepek valóban megszűntek egy idő után. 

    Zsófia: Amit Panna említ, engem nagyon vonzott ebben a projektben: kíváncsi voltam, hogy milyen szerepkörben tudom magam jól érezni. Épp valami ilyesmire vágytam, ami kevésbé leosztott, mint a rendező-dramaturg viszony. 

    Hogyan választották ki az influenszereket, akikkel dolgoztok: B. Nagy Réka, Horváth Balázs, Kiss Imre, Szabó Hédi? Milyen munkamódszerrel dolgoztok velük?

    Zsófi: A Túlságosan vékony falak pont olyan közösségi színház, mint ami május 11-én és 12-én lesz a Katona József Színház Sufni játszóterében, ahol a Rákospalotai Leánynevelő Intézet növendékei fognak eljátszani egy általuk írt előadást. Gyertek el!

    Panna: Tulajdonképpen azt akartuk, hogy a négy különböző online platformról (Instagram, Facebook, Youtube, Twitch) legyen négy emberünk. Ehhez kezdtünk el influenszereket keresni.

    Dezső: Arra is odafigyeltünk, hogy ne csak a platformok legyenek sokszínűek, hanem a tartalomgyártók profilja is: legyen videójáték, lifestyle-divat, művészet, edzés, egészséges életmód. A munkamódszerünk úgy nézett ki, hogy először mélyinterjúkat készítettünk, majd szituációs és színházi játékokat játszottunk velük. Próbáltunk anyagot gyűjteni, mi az, ami őket érdekeli. Illetve próbáltuk őket bevezetni abba, hogyan lehet színházban gondolkodni, dolgozni.

    Zsófia: Igyekeztünk olyan feladatokat adni, amelyek ugródeszkaként szolgálhatnak, és arra törekedtünk, hogy a kitalált feladatokat ők töltsék fel a saját élményeikkel, gondolataikkal. Egyébként mindenkinek van valamilyen színházi, előadói tapasztalata: Kiss Imi a Bajai Fiatalok Színházában játszott, Szabó Hédi Földessy Margit színistúdiójába járt és sorozatban is szerepelt, Horváth Balázs is színjátszózott, B. Nagy Réka pedig énekes. 

    Honnan jön a cím: Túlságosan vékony falak?

    Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a reklám olvasása után a cikk azonnal betöltődik.

    Dezső: A nagy sikerre való tekintettel ismét borkóstoló Pintér Tiborral és a Nemzeti Lovasszínház művészeivel, ezúttal új helyszínen, az érdi FestalÉtteremben. A belépőjegyet vásárlók vendégeink egy pohár borra és egy retro hamburgerre. Időpont: 2023. 03. 18. 19.00.Ami amúgy a Túlságosan vékony falak második előadásával egy időben van, szóval, aki rólunk lemarad, Pintér Tiborral még mindig szórakozhat. A cím Holly Humberstone The wallsarewaytoothin című számából származik. 

    Zsófia: A címadáskor nekünk olyan témák keringtek a fejünkben, mint az online és valós én, a köztük lévő határ… Mi látható mások számára az egyikből, mi a másikból, és hogy milyen hatása van az online jelenlétnek a személyiségre, illetve hogy viselkedünk a különböző platformokon?

    PannaCsak azt akarom mondani, hogy sokan meg szokták kérdezni tőlem, hogy mi van a táskámban, így most összeszedtem magam, és elmondom. Ez a táska mostanában mindig nálam van, egy nagy zseb az egész. Van benne toll, zsebkendő, fülhallgató. Mindig van nálam könyv, mert nagyon sokat olvasok, épp egy 1700-as évekbeli krónika első kiadása van nálam, vigyázni kell rá, mert értékes, nagyon jó könyvillata van. Van még a táskámban banán, rágó, aprópénz, hajgumik, a telefonom, töltők, a laptopom, szájfények, egy üveg víz, a jegyzeteim.Nekem a címben a „falak” szónak a zártságot behozó értelme is erős. Mivel nem vagyok túl nyitott ember, nehezen engedek közel magamhoz másokat, izgalmas volt rájönni arra, hogy sokaknak ez szintén nehézséget jelent. Most azt is tanuljuk, hogyan lehet kölcsönösen kihozni egymást ebből a zártságból. Szavak nélküli módon figyelünk egymásra ebben a próbafolyamatban.

    Hogy jön a képbe az amerikai influenszerek (GabbyPetito és BrianLaundrie) krimije, ami a színlapon olvasható?

    Dezső: Nagyon távoli, asszociatív módon. Volt egy háromnapos alkotótáborunk a Balatonon, ahol hárman létrehoztunk egy bizonyos részeiben hasonló, de mégis más gyilkossági történetet, amit a négy szereplő, mint Veszprém megyei rendőrnyomozók, kinyomoztak. Ezekből készültek jelenetek, amik kiindulópontként szolgáltak nekünk. 

    Zsófia: Ellentmondásos a viszonyunk Petitóék történetével, mert azt érezzük, hogy jó az előadásunkhoz, hiszen hasonló dolgokat tematizál, mint amiket mi is szeretnénk: az online perszóna és valós én közötti finom határokat, azt, hogy milyen kép alakul ki a követőkben, ők milyen képet várnak el az influenszertől, ez az elvárás hogy hat vissza az online énre és a valós énre… Ezek fontos témák nekünk, de mégsem az eredeti történetet szeretnénk boncolgatni, azt valahogy a tragédia frissessége miatt sem érezzük jónak.

    Panna: Az egész próbafolyamat egyben virtuális univerzumépítés is, célunk, hogy az offline és online tér több szempontból összeérjen. Ezt az előadást tulajdonképpen már Réka nagybőgős videójával „elkezdtük”, aztán az első jelenetünk február 5-ére datálható, amikor kikerültek Tiktokra a nagy botrányt kavaró kampányunk felvételei, ahol emberek követik a szereplőinket. Mi ezt, illetve a reakciókat és kommenteket, amelyek övezték, tekintjük az előadás első jelenetének. A március 17-18-i előadásig, és utána is lesznek még elemei ennek az online-offline univerzumépítésnek.

    Zsófia: „JudyBatalion 10 éven keresztül írta a zsidó Partizánnőkről szóló könyvét, kutatott, interjúzott. Az alkotók ez alapján gondolkoztak és beszélgettek arról, hogy mit jelentett akkor, és mit jelent ma partizánnőnek lenni, mennyire befolyásol döntéseinkben az, hogy milyen a családi hátterünk. Mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen végigcsinálni, amit ezek a 16-20 éves lányok? Vajon velünk mi történt volna a helyükben?” – Partizánnők // Vándorszínház. Alkotók: Hidvégi Nóra és Törley-Havas Sára. A szereplők nem professzionális színészek – fiatal emberek, akik fiatal embereket játszanak.

    Hogyan segíti a Staféta pályázat a munkátokat?

    Dezső: A pályázatnak köszönhetően lehetőségünk nyílik arra is, hogy vizuálisan szép előadást hozzunk létre. Viszont az én vállamra terhet rakott, mert attól, hogy Staféta-előadás, nagyobb figyelmet kap. Jónak kell lennie, mert valamiért azt gondolom, hogy a Trafó nagyszínpadán egy dobásunk van. Nekem van viszont egy másik is: mesedarab kicsiknek és nagyoknak Tenki Dalmával és Georgita Máté Dezsővel a Puskin Kuckóban március 19-én, 10.00-kor, a címe: A hisztis királykisasszony. 

    Zsófia: Szerintem azért is jó, hogy megírtuk ezt a pályázatot, mert rákényszerített minket arra, hogy rendszerezzük a gondolatainkat. Most ez hasznosnak bizonyul, mert bármikor vissza lehet olvasni, hogy honnan indultunk, látszik, miben tértünk el és miért.

    Panna: A pályázatírás keretbe foglalta a gondolatainkat. Nekem, akinek tulajdonképpen ez az első előadásom, amiben ilyen szinten részt veszek, jó visszaigazolás, hogy nyertünk a Staféta pályázaton. A Stafétával nem a semmiben lebegek. Hátországot biztosít. Figyelnek ránk, ami biztonságérzetet ad. Itt jegyezném meg, hogy április 16-án lesz a POKET Zsebkönyvek 5. születésnapja a Fonóban. Gyertek el!

    Szerző: Bordás Katinka
    Fotó: Dömölky Dániel

    Az előadás legközelebb május 29-én lesz látható a Trafóban:

    https://trafo.hu/programok/szinhaz_tulsagosan_vekony_falak

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram