A Rákospalotai Lánynevelő Intézetből kijáró lányok rendszeresen visszatérő közönsége a Magyar Színháznak. A színházban működő HÜM programnak köszönhetően hívtuk meg őket. A Magyar Színház munkatársa, Sándor Erzsi beszámolója.

A Hadd Üljek Melletted programban a színház nézői fizetnek egy fél jegyet, a színház állja a jegy másik felét és így jöhet az színházba, akinek talán éppen a színházjegy jelentené azt a luxust, amire már nem telne. 

A HÜM segítségével jöttek a nevelőintézetis kijáró lányok a Chioggiai Csetepatéra, a Suncity-re, a Fösvényre, az Időfutárra és most is jönnének ha lenne hová és ha kitehetnék a lábukat az intézetből egyáltalán. Ők aztán most igazán be vannak zárva. A Rákospalotai Intézet egyébként a lehetőségein jóval túl megengedő, liberális, közösségépítő, az általunk megismert nevelők valódi pedagógusok, akik tényleg a legelső vonalban bizonyíthatják be a nevelés mindenek felettiségét. Azt, hogy bárki bármit is tett, nem kötelező, hogy egy életen át viselje a bélyegét. A nehézsorsú lányokból itt megtartóerejű közösséget nevelnek és a kötelező iskolába járás mellett felkeltik az igényüket a saját tehetségük megismerésére is. 

A Fösvény bemutatója idején a drámapedagógusaink, Egervári György és Kálócz László több foglalkozást is tartottak az intézetben. Vajon ki csodálkozik azon, hogy a lányok által kitalált tér egy tetőtől talpig rózsaszínű lányszoba volt, hatalmas nyitható ablakkal az egyik falán, ami a fantáziájukban egy végtelen zöld rétre nyílott. A lányszoba ajtajára csak belülről képzeltek zárat, hogy kívülről ne zárhassa be soha, senki. 

A lányok most, a karantén idején végkép csak az álmaikra, egymásra és a nevelőikre számíthatnak. A kijárók se mehetnek haza, hiszen akkor nem mehetnének vissza, ám a visszamenetelt években rótták ki rájuk. Internetet nem használhatnak, így a járvány visszalökte őket a dvd-k és a videólejátszók jó harminc évvel ezelőtti világába. A közösségi helyiségeket sem használhatják együtt, hiszen nem gyülekezhetnek még akkor sem, ha most mindannyian kényszerűen egy család tagjai. 

A nevelők és a lányok hetek óta várták a jó időt, hogy az intézet parkjában a szabadtéri színpadon szavalóversenyt rendezzenek. Ha nyitva lenne a világ, akkor a mi színészeink a verseny előtt együtt dolgoztak volna a lányokkal, és ők lennének a zsűri is. A világ zárva van, így aztán arra kérték a nevelők a Magyar Színházas színészeket, hogy üzenjenek a fellépő lányoknak egy-egy verssel. 

A videókat kedden nézik meg a lányok az intézetben és csütörtökön lesz a szavalóverseny szabadtéren, a húsz fokos áprilisban. A verseny résztvevői, utána húsvéti szabadságra mehetnének és hazavihetnék megmutatni a versenyen szerzett oklevelüket, ha úgy lenne, ahogyan eddig mindig. De most minden másképpen van, a világ zártabb és megközelíthetetlenebb, mint valaha.

A versmondóknak  – többekkel együtt – Bede-Fazekas Anna, Rancsó Dezső és Szatmári Attila küldött verset, amelyet most az olvasókkal is szeretnénk megosztani.

(sándorerzsi)