SZFEÖtvös AndrásAscher TamásBarta DóraTatabányaPécsJankovics Péter
  • facebook
  • instagram
  • 2020. október 27., kedd

    Szcenírozott olvasószínházi előadás-sorozat indul a Jurányiban – Interjú Drubina Orsolyával és Kutszegi Csabával

    2020. október 18., vasárnap 16:12

    Szcenírozott olvasószínházi előadás-sorozatot indít a Líra és Logika Teátrum a Jurányi Házban. Elsőként a Francia négyest láthatjuk október 19-én, Kutszegi Csaba Guy de Maupassant Gömböc c. elbeszélése nyomán írta és rendezi. A sorozat második állomásaként november 23-án Drubina Orsolya író-rendező darabja mutatkozik be A csongrád-csanádi polip címen. Interjúnkban a felolvasószínházi sorozat szervező-alkotóit kérdeztük. 

    Honnan ered a munkakapcsolatotok, és mi az a Líra és Logika Teátrum?

    Drubina Orsolya: Ismerem a sajtó világát, korábban én is ebben dolgoztam. Egy újságíró rendkívül sok emberrel találkozik, de kevéssel marad meg a kapcsolata hosszú távon, viszont szerencsémre Csabával megmaradt. Tehát az írás kapcsán sodródtunk össze, és egyszer megkérdezte tőlem, hogy mennyire komolyan érdekel engem a drámaírás. Később Csaba mesélt a tervéről, amit remeknek tartottam, és ő bízott bennem annyira, hogy elindulhattunk együtt ezen a közös úton. 

    fotó: Jókúti György

    Kutszegi Csaba: Társakat kerestem, mert arra jöttem rá, hogy egyedül nem működik semmi, és ha páran összefogunk, minden szempontból nagyobb eséllyel indulunk. Jól emlékeztem Orsolyára. Nagyon élvezem azt, hogy bár egészen más generációból jövünk, mégis érdeklődünk egymás iránt, és van mit mondanunk egymásnak. A Líra és Logika Teátrum a Líra és Logika Kulturális Alapítvány egy projektje, az alapítványt barátaim a kérésemre alapították tíz évvel ezelőtt. Ez az alapítvány finanszírozza egyrészt a Tánckritika.hu-t és a KútszéliStílus.hu-t, de támogatott már verseskötetet is. Tulajdonképpen minden kulturális tervemet ez az alapítvány segíti. Örülök a kérdésednek, mert éppen nemrég határoztuk el, hogy branddé fejlesztjük a Líra és Logikát. Az alapítvány a pénzügyi és pályázati lebonyolítója ennek az olvasószínházi előadássorozatnak is. 

    Francia négyest Guy de Maupassant Gömböc c. elbeszélése nyomán írtad, és te is fogod rendezni a felolvasószínházi előadást.

    K.Cs.: A betűvetés régóta alapszükségletem, amit kritika, regény és novella, valamint drámaírásban élek ki. Szeretem a történelmi, irodalmi alapú témákat, és azokat valahogy napjainkba helyezni. Ezért is esett Guy de Maupassant Gömböc c. elbeszélésére a választásom, teljesen átírtam, már csak nyomokban tartalmaz Maupassant. Reményeim szerint rólunk szól. Sikerült felkérnem a Francia négyesre a különös tehetségű, fiatal színésznő Bajor Lilit, Szilágyi Ágotát, akit egyebek mellett Urbán András Neoplantájában láttam, ami szerintem a legjobb ajánlólevél egy színésznek, Hajduk Károlyt, aki számomra a színészkirály, és Jaskó Bálintot, akiért szintén rajongok.

    Friss darabnak tűnik A csongrád-csanádi polip, hiszen június 4-től nevezték át Csongrád megyét Csongrád-Csanád megyévé. Miről szól az előadás, és mi az előtörténete?

    D. O.A csongrád-csanádi polip alcíme egy történet nyolc csápban és három szívben. Ez az én személyes történetem, bár soha nem gondoltam, hogy ilyesmivel fogok előállni. A misztikus, kilenc hónapot felölelő betegségem után, amiről, ha nem velem történik meg, nem is hinnék el semmit, úgy éreztem, hogy erről érdemes beszélnem. A párommal egy esküvőn voltunk, amikor egyszer csak beszúrt az oldalam. Így kezdődött egy terhességnyi idejű kálvária. Azonban a darab nem traumafeldolgozás, és természetesen nem is dokumentumszínház. Három szereplőm lesz, ahány szíve van egy polipnak egyébként: Anna, Bálint és doktor Ica. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színészei is részt vesznek az előadásomban, ott voltam rendezőasszisztens a szakmai gyakorlatomon, és olyan szoros kapcsolat alakult ki köztünk, hogy teljesen biztonságban érzem magam köztük. Mindig is rendezőnek készültem, saját történetekből álló darabot színre is vittünk Szegeden, Nagyanyám immár webkamerán figyeli a tyúk hogy tojik címmel. Minden szerepkörben jártam már, ami a színházat illeti, álltam színpadon, segítettem azokat, akik éppen akkor álltak színpadon, vagy így vagy úgy. Volt, hogy írtam velük, vagy róluk, volt, de tudod, nekem ez egy. Egy azonosan fontos dolog. Rendezni, vagy írni, vagy csak beengedni a nézőket, a kabátjukat felakasztani, elkérni a jegyüket, és mondhatnám még.  Egyszerűen kiskorom óta elhivatott vagyok.

    Csabának az volt a kérése, hogy a sorozatunk szerzői teljesen eredeti, új szöveggel jelentkezzenek. Két darab van mögöttem: az első, egy felnőtteknek szóló bábmese, a Sárkányterminál, amit egy szegedi bábszínésznő biztatására írtam, de vakmerő vállalkozásnak bizonyult, hiszen egészen addig csak prózaverseket írtam, illetve ha még korábbra megyek vissza, akkor a Tiszatáj c. online és nyomtatott formában megjelenő folyóiratba írtam színikritikákat éveken keresztül. A Sárkányterminált átvittük a Szabadkai Magyar Drámaíró versenyre, ahol egyébként nyert is, és ott találkoztam Radnai Annamáriával, aki kiszúrt engem és különösebb kommentár nélkül elküldte a darabomat a Színházi Dramaturgok Céhe által szervezett Nyílt Fórum drámafejlesztő kurzus szövegei közé, ahol szintén esélyt kapott a darab. Ez a program rendkívül hasznos, mindenkinek ajánlom, aki ír. Másodjára már saját magamtól pályáztam, az volt A brémai 2019-ben. Két – igazság szerint – be nem mutatott darab után A csongrád-csanádi polipot a Csaba adta lehetőség miatt írom. 

    Kik vesznek részt a felolvasószínházi sorozatban?

    D. O.: Nyolcan vagyunk a sorozatban, nyolc bemutatóra készülünk. Madák Zsuzsanna iskolásoknak szóló beavató színházzal készül – a tervek szerint decemberben. Balog József Szegedről csatlakozik hozzánk, neki komoly színházi múltja van a Thealter szervezőjeként és színészként is. Turbuly Lilla író-költő-színházkritikus bábjátékkal követi. Női sorsot középpontba állító monodrámát ír Sándor Júlia, akit eddig dramaturgként ismertünk. Körmöczi-Kriván Péter érzékeny, a fiatalok körében sikeres darabját, a Kapufa és öngólt többször játszották Nagyváradon, most egy, Az istenek is tüsszögnek című érdekességgel jelentkezik. A Zentán élő Mezei Kinga színész, rendező, dramaturg egy Tolnai Ottó-adaptációt fog színre vinni.

    fotó: Jókúti György

    Mi a célotok a sorozattal?

    K. Cs.: A rendszer jelenleg úgy működik, hogy elküldöd a darabjaidat, és bízol benne, hogy történni fog valami, de általában semmi… Nem tudom, lehet-e olyan darabot írni, amelyre egyértelműen összecsapná egy rendező vagy színházigazgató a kezét, hogy igen, ez kell nekünk. Szeretnénk a rendszerbe rendszerszerűen belevinni, hogy a darabok legalább megszülethessenek, és valamilyen formában színre kerüljenek. A Jurányi lehetőséget ad rá, hogy bemutassuk őket. Felvételt is készítünk a felolvasószínházi előadásokról, hogy így „terjeszteni” tudjuk, hiszen az lenne a végső cél, hogy „rendes előadás” legyen belőlük valahol. Megtisztelő, hogy az NKA Színházművészeti Kollégiuma támogatandónak tartotta az elképzelésünket. A mozgóképanyag is profi lesz, Zalai Szilveszter, az SZFE dokumentumfilm-rendező szakos végzős hallgatója készíti és vágja a felvételeket.

    Mindenki maga írja és rendezi az előadását. Jól sejtem, hogy a kortárs magyar dráma számotokra egy ügy?

    D. O.: Két évig dolgoztam nagy erőkkel az Amargant Színházi Műhely által létrehozott Okuláré Projektben, ami természetesen egy felolvasószínházi sorozat volt, körülbelül 15 külföldi és magyar városban, ahol vannak magyar közösségek, és mi egyszerre, egy időben felolvastunk három darabot, három felkért szerzőtől. Színpadra is állítottuk a szövegeket, és minden egyes helyszínen szavazhatott a közönség, hogy aznap este a háromból melyik darab tetszett neki a legjobban, és így lehetett továbbjutni a következő fordulóba. Két év tapasztalatából azt szűrtem le magamnak, hogy egyrészt a kortárs dráma rendkívül erős közösségépítő erővel bír. Másrészt, ha egy színész szövegkönyvvel a kezében áll előttünk a lelkével együtt, akkor bizony teljes értékű színházi élményt kaphatunk.  Harmadrészt az ember azért dolgozik, mert hisz valamiben, és szerintem a kortárs magyar dráma valóban egy ügy, amiben hinni kell, és ennek a támogatása nagyon is hiánypótló. Ezért is ugrottam bele ebbe a kezdeményezésbe nagyon szívesen. 

    Szerző: Bordás Katinka

    - Színházi pillanatok az Instagramon -